Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
47 – Az Új idők könyvsorozatának egyik kötete lehetett, vagy semmi köze hozzá? – Nem, semmi köze hozzá, valószínűleg a Szociáldemokrata Párt adta ki, mert például Szakasits Árpád-vers is volt benne: „… és szédülő fejjel beleesett a forró acélba .” – Afféle forradalmi versek, néha pátoszosak. – Úgy bizony! De volt benne bőven Ady is, meg ma már sok ismeretlen, például Abet Ádám, Dévény Jenő, Tuba Károly. – És édesapád versei hogyan kerültek elő? Egyszer csak megmutatta őket? – Dehogyis. Még beszélni sem beszélt róluk soha. – Nem tudta, hogy a kezedbe kerültek? – Nem. A fiók mélyén találtam rájuk. – És hogy tetszettek? – Egyetlen vers volt, de ahol egy, ott több is lehetett valamikor. Egy antialkoholista vers volt, abban az értelemben, hogy azt írta benne apám: „undor nélkül egy árva kortyot le nem bírhatok szorítani” . Jól megszerkesztett, természetesen futó vers volt. – Nem szégyellni való. – Nem, sőt. – Amikor első köteted megjelent, akkor sem fedte fel magát? – Soha. – Szemérmes ember volt? – Szemérmes, de nem visszahúzódó. – És a sakk? – Az engem nem érintett meg, apám valószínűleg látta, hogy én az e2-n, e4-en soha az életben nem fogok továbbjutni, nem is tanította meg a szabályokat, úgy lestem el, melyik figura hogyan lép, amikor a bátyámmal sakkozott. Egy csapatban játszottak, az orosházi Kinizsiben; bátyám III., apám I. osztályú sakkozó volt. Egy olyan embertől, aki hét közben kaszál, ez azért szép eredmény. – Édesanyád milyen asszony volt? – Édesanyámat szintén Győrinek hívták, csak volt egy második neve is. A Győri család valószínűleg kettévált, s kialakult egy másik ág, amelyiket Győri Daninak kezdtek hívni. Győri Dani Julianna szintén törekvő parasztcsaládból származott. Nem tudok róla sokat mondani, nem mintha annyira távol állt volna tőlem, talán annyit: nagyon érzékeny volt, szeretett olvasni, nem sok könyvre futotta az idejéből, de olvasott. Egyébként végezte a munkáját.
