Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Győri László: Tömörített élet
43 Győri László Tömörített élet 2002-ben a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy jól szigetelt stúdióban, ahonnan nem hallatszott se be, se ki semmi hang, Maróti István kikérdezett az életemről. Az interjút két formában kaptam meg tőle: kinyomtatva és CD-n, azaz compact discen. A compact disc tárolólemez, ma már közönségesen ismert szó. A compact egyik jelentése: tömörített, tömör. A két ülésben elhangzott beszélgetés tömören összefoglalja életpályám addig tartó szakaszát – hatvanéves koromig, mert éppen abban az évben töltöttem be a hatvanadik évemet. Azóta tizenöt esztendő telt el, azóta igazából nem sok minden történt velem, csak annyi, megírtam néhány verseskönyvet, megjelent két prózai munkám, próza, amivel addig nem jelentkeztem. Ha ma visszatekintek, elcsodálkozom, hogy volt erőm még néhány munkát elvégezni. Erő még ma is volna, de ma már egyre jobban zokon veszem a koromat, és nem tudok ellene semmit sem tenni. Betöltöttem a hetvenötödik életévemet, parafrazálhatom Napóleont: háromnegyed évszázad tekint le rátok, kedves olvasóim, ha időnként rám bukkantok. Még nem kell ráknaplót írnom, nagy ráknaplót, csak egy kicsit, mert ez az átkozott bizony engem is elért, de remélem, a drága doktorok segedelmével le tudom gyűrni. Új interjút már aligha készítenek velem. Maróti István biztosan nem: meghalt. Mástól pedig, ki tudja, várhatom-e, hogy kíváncsi rám. Útjára bocsátom ezt a régit, hátha érdekel valakit. * – Ma, 2002. november 28-án egy hosszú ideje halogatott beszélgetésnek vagyunk a tanúi. Vendégem Győri László költő, könyvtáros, valamikori újságíró, de azt is mondhatnám, hogy egy régi barát. Először is: Isten éltessen életed hatvanadik évében, hiszen 1942. január 29-én születtél. Erről a hatvan esztendőről, a Kilencekről, a költészet jelenéről, szerepéről, pozíciójáról, válságáról beszélgessünk! Hogy ne súlyos kérdéssel kezdjük, induljunk el az orosházi gyermekévektől. – Tizennyolc éves koromig Orosházán éltem. A várost 1744-ben alapították Zombáról érkező jobbágyok. De a Tolna megyei Zomba csak átmeneti állomása volt a Győr és Vas megyéből odaköltöző evangélikus atyafiaknak, akik az ellenreformáció idején sem akarták elhagyni hitüket, és emiatt a katolikus földesúr karmaiból szabadulni óhajtván, odavándoroltak, de csöbörből vödörbe estek: Dőry, a római katolikus báró saját hitére akarta szorítani őket. Hírét vették, hogy Harruckern, a „linzi pék”, aki arról kapta csúfnevét, hogy a Rákóczi- szabadságharc idején a császári hadsereget kenyérrel, élelemmel látta el, Békés megyében, amelyet eme szolgálatáért kapott ajándékba, földet ad nekik, és ami legalább olyan fontos, megengedi, hogy szabadon gyakorolhassák hitüket. Ott a
