Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Illyés Gyula: Félbe-szerbe I. (A nemzeti érzésről – közreadja Illyés Mária)
34 az intézkedéseknek nem megszüntetését, hanem csak könyörületesebb alkalmazását kérték a világ baloldali íróitól, így Tzarától és az akkori francia baloldali művészektől. Úgy értve, közbelépésre kérték őket a csehszlovák íróknál. A kitelepítés kormánybiztosa ugyanis egy szlovák költő volt, csak keresztnevére, a Danielre emlékszem, egyik hivatalos előkészítője pedig mint aktív miniszter, egy másik költő, Novomesky. Rómából érkeztem jó egy hónapi kint tartózkodás után Párizsba, minderről most értesültem. Különösen a fényképek voltak rám hatással. Marhavagon szögesdróttal bevont nyílása mögött szomjas csecsemőarc dadaista szívbe is belenyilall. Fenékbe rúgás alatt fölhömpölyödő asszony, különösen egyszerű viseletben; csizmás halottak mögött cigarettázó tisztecskék – Tzara izgatottan nyújtogatta elém a képeket. – Sürgősen intézkednie kell ez ellen! – mondta. Az ellen, hogy ezek a képek terjedhessenek; hogy annak a deklarációnak visszhangja tovább fodrozódjék. Az ellenség fölhasználja. A dunai népek összebékülésének aláásására. * Kétoldalú érdek, hogy a mégoly nagytömegű nemzeti kisebbség tagjai megtanulják az állam nyelvét. Hasznát veszi az állam is, a nemzeti kisebbség tagjai is; főleg olyan államban, ahol a felsőbb fokú művelődés csak az állam hivatalos nyelvén lehetséges. Érthető tehát, ha gyermekeiket a kisebbségi szülők az állami nyelv iskoláiba, sőt óvodáiba íratják, nem pedig saját anyanyelvüknek még itt-ott működő intézeteibe. Természetes volna, ha az állami nyelv iskoláiban a gyermekek az államnak pusztán a nyelvét tanulnák meg. De el kell sajátítaniuk az állam szépirodalmát, képző- és zeneművészetét, hivatalos történetírását, szokás- és igazságrendszerét. Ezek szemlélete gyakran ellentétes azzal, amiben a kisebbségi nép tömegei nevelődtek és magukénak vallanak. Ekként a gyermekeknek nemritkán saját népük lebecsülését kell megtanulniuk és vallaniuk, főleg, ha a történelem folyamán a két nép harcot viselt egymás ellen. Ahogy népük egyéni történelmével és irodalmával, úgy annak népdalaival sem ismerkedhetnek meg. Elkerülhetetlenül kiszakadnak addigi szellemi közösségükből. Hogy a gyermekek már zsenge korukban milyen nyelvű oktatásban részesülnek, erről az állami szervek döntenek, kimutathatóan igen elfogultan s így igen sok egész életre kiható sérelmet és torz helyzetet teremtve. A szülők számára is. Az idegen iskolában gyermekeik elidegenednek tőlük. De a saját anyanyelvük iskolája gátat vet társadalmi előrejutásuknak. A választás a népükhöz való hűség és az anyagi boldogulás, vagyis a becsület és az érzelem között a racine-i tragédiák csapdájába szorítja a kisebbségi szülők millióit minden esetben, amikor gyermekeik jövőjéről kell dönteniük. *
