Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 4. szám - Zelei Miklós: Zombicsárdás
17 Zelei Miklós Zombicsárdás 2007. május 2-ára virradóra Kádár János sírjáról elhengerítve találták a súlyos, márvány fedlapot. Kádár nem volt a sírban. A korrupt rendőrség, a kontrollált média, a pénzzabáló, materialista államirányítás sírrablásnak, bűncselekménynek próbálta beállítani a csodát: Kádár János föltámadt. Első pillantását a Kreml tornyaira veti. Ki az? Ki áll a mauzóleum dísztribünjén? Sose láttam. Már Gorbacsov elvtárs is meghalt? Na, érte nem is kár! És az ott az új első titkár? Akárki legyen is, egy biztos, Brezsnyev elvtársnak még a lába kapcája se lehet. Üres konzervdobozok zörögnek a Leningrádi sugárúton, ötvenhétezer üres konzervdoboz, ötvenhétezer német hadifogoly derekára kötve. Élükön tizenkilenc tölgyfalombos tábornok. Vesztesparádé a Kurszki pályaudvarig. Utazás keletre. Egész nap vonulnak Moszkva utcáin. Feszes lovas kozákok őrizetében. Ötvenhétezer hadisten. Dobszóval kísérve. Végre megkapták a lehetőséget, hogy Moszkvába eljussanak. Vonulnak azok tekintetének kereszttüzében, akiket meg akartak ölni. Szólnak a bádogkolompok. Mindez visszfény és visszhang. Látomás. Este hétkor az utcák üresek, ciszternás teherautók mossák föl a földet, tüntetik el a tisztátalan menet nyomait. Csókolni már! A lánctalpak nyomát is. Világ proletárjai, csókoljatok. Budapestig Moszkvától. És tovább. A lánctalp végtelen út. Csókolni, csókolni mindegyik szemén. Át a páncélon. Átsüssenek rajta, pirosan világítsanak bent a rózsaajkak. Körbecsókolni a lövegtornyot. A behatolást. Hurrá! Hurrá! Hurrá! Kutyából nem lesz áldozat. Mi tettesek vagyunk. Mi csókoljunk. Csókoljunk, csókoljunk és hálásak legyünk, hogy így könyörögnek érettünk, hurrá, hurrá, hurrá: „Orosz, ne kíméld, öld a honfitársam!” Hurrá. Csókolja meg az ő szájának csókjával! A Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága csókhatározatának az első mondata. Hurrá! Hurrá! Hurrá! (Részlet a Mandulafecske című regényből)