Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Fenyvesi Ottó: Halott vajdaságiakat olvasva (versek)
39 ¤ Semmi baj: ragyogón süt a nap. Csillognak a kirakatok. Napi fényadag. Napfény siklik a zűrzavaron át. Nincs szükség grammatikára. Nincs szükség erre se, a gyönyörű állatra, csak a húsára. ¤ Finomlábú, nagy, lomha pókok által behálózva a polcokon jogtárak. Kódexek. Leszabályozva az élet. Láncra verve. A rend súlya alatt olykor feljajdul az élet. Nyög a valóság. Feljajdulnak a répaföldek. ¤ A törvényről a dolgok leszakadnak. Elszáll a súlya a szavaknak. Csak a tájkép tökéletes. Cigonya és a ficánkoló halak. Kecsegét ettünk Kanizsán, az írótáborban. Egyszerre voltunk boldogok. És nyár volt azon a meg nem festett vásznon. Mindenkinek megvolt a helye, mint tégláknak a boltívben. ¤ Jó. Eltérek a tárgytól. Egy kicsit. Te mondtad. Eltérek. Merre menjek? Merre térjek? Érdektelen most a valóság, kitérek előle. Szavak váltják egymást, magyarázatváltozatok, földi diktatúrák és demokráciák furcsa egyvelegében.
