Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
53 őt meg nagyon könnyű volt megijeszteni. Így az első adandó alkalommal fölborult az egész Mozdulók-dolog. Ami legalább másfél évig működött. Feloszlatták, és akkor megalakították a Napok at. – Napok? – Napok , igen. Ennek is egy vagy két száma jelent meg. Ezt már nem Tolnai tanár úr, hanem Koczkásék szervezték, s az egyetem alkotókörének volt a lapja. Egy vagy két száma jelent meg. Ebbe én eleve nem adtam már anyagot, viszont emlékszem, hogy szerepeltek benne Mezey Kati, meg Oláh Jancsi is. Ők nem tudták azt, hogy nekünk volt a Mozdulók , vagy tudták, csak nem akarták, nem tudom. De volt rivalizálás is, hogy a Mozdulók ban csak dilettánsok vannak, majd mi megalakítjuk a Napok at, ez aztán a tehetséges zsenik gyülekezete lesz stb. Ahelyett, hogy összefogtunk volna, a széthúzás jelentkezett. – Neked van példányod ezekből az egyetemi diáklapokból? – Nekem nincs. Azt hiszem, hogy az lesz a legjobb, hogy ha Gereben Ferenctől érdeklődsz, mert nála biztos, hogy megvannak. [Utólagos megjegyzés, a beszélgetés sajtó alá rendezése idején, amikor végre eleget tettem Dzsó kérésének, és megérdeklődtem Gereben Ferenctől a diáklapok sorsát. Szíves válaszát, és elsőként publikált (köteteiből is ismerős verseinek korai variáci- óit) erre vonatkozólag ideidézem: Fél évszázados dolgokról van szó, de szerencsére tudok Neked segíteni, mert „eltevős” típus vagyok. Egyetemi dokumentumaim között sikerült fellelnem a Mozdulók három, a Napok egy és a Tiszta szívvel három számát. Amit ezután mondok, azt részben emlékeim, részben az említett írásos dokumentumok alapján mondom. A Mozdulók írógéppel, stencilezett technikával készült, a Róbert Károly körúti diákotthon „irodalmi vitaestjeinek”, majd „Irodalmi Körének” az alkotásait közölte. Az 1. szám 1962 novemberéről van keltezve. Anonim előszava köszönetet mond a kari KISZ VB és Tolnai Gábor „professzor elvtárs” támogatásáért (lásd 1. sz. melléklet). Háttér-információként mondom, hogy mi, az 1962/63-as tanév elsőéves bölcsészei a Róbert Károly körúti laktanyából kihasított diákotthonban laktunk, és 1962 őszétől itt voltak ezek az irodalmi vitaestek is. Ezeken felolvastuk, és közösen megtárgyaltuk verseinket, mert költő-jelölt bőven akadt a diákotthon bölcsészei között. A Mozdulók 1. száma kézzel rajzolt színes borítóval készült (ld. 2. sz. mellékletet), a későbbi számok borítója szerényen csak a nyomtatott betűs címet tartalmazta. Mind a „Szerkesztő Bizottság” (Varga Lajos, Vencel Ottó, Bodó Sándor), mind pedig a publikált versek szerzői szinte kizárólag a kollégisták közül kerültek ki, ezek között a későbbi „Kilencek” költőcsoport tagjai még nem szerepeltek. A szerzők közül többen a magyar irodalmi és tudományos élet jeles képviselői lettek, de egy sem lett költő. Megjegyzem még, hogy a Mozdulók kollégista költőinek versei alapján Jancsó Ildikó csoporttársunk olyan kiváló és jellemző paródiákat írt, hogy – újraolvasva mondhatom – Karinthynak sem váltak volna szégyenére. Afféle görbetükörben mutatta be a húszéves „költők” világlátásának legkarakterisztikusabb jegyeit. (Ezek nem jelentek meg, a szerző kézírásos példányait őrzöm.)
