Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 3. szám - Rejtvényfejtés (Kabdebó Lóránt életműinterjúja Utassy Józseffel 1985-ből)
48 köszönhetek, meghívtuk Simon Istvánt író-olvasó találkozóra. Akkor láttam először költőt életben, elhozta még a feleségét is, egy szőke, dundi, aranyos kis nő volt. Nagyon szép és sikeres volt a találkozónk. Ő is végtelenül örült, nem számított ilyenre, tényleg aktív, lelkes közönség vette körül. Még amikor följöttem Pestre, és jelentkeztem nála, vittem verset, akkor is emlékezett Pétervásárára. Egyből el is fogadott kettő vagy három verset tőlem, ebben szerepeltek olyan versek, amiket sajnos utóbb megszüntettem, mert darabjai belekerültek más anyagba. De mindenáron be akart mutatni a Kortársban. Aztán húzódott-halasztódott, és végül is aztán már azt mondta, hogy: nézd, tovább már nem tudom neked mondani, hogy be foglak mutatni, nem sikerül, a főnök nem engedi. Király István volt. – És mi volt a kifogása? – Azt hiszem, hogy az volt a kifogás, ami később aztán erényem lett, de akkor nagy hátrány volt még, hogy tulajdonképpen a Donnál harcoló apát siratok. Ez lehetett a baj. Egy doni katonát nem lehet siratni. Utóbb majd csak Török Endre mutatott be ’65 de cemberében a Kortársban. – De majd csak egyetemista korodban. – Középiskolás koromban egyáltalán nem jelentem meg. – És csak verset írtál. – Csak. – Prózát nem írtál? – Nem. – És ki látta a verseidet? – Elsősorban a lányok, akiknek udvaroltam, de a fiúk is tudták, mindenki tudta, hogy írok. Akkor még engem Mozartnak hívtak, mert hosszú hajam volt, és jártam át a prepába, tudod, ott rengeteg zongora van, minden teremben, aztán ott vertem éjjel-nappal a zongorát. – Hogyan alakult tovább az életed? – ’59 nyarán érettségiztem, ősszel, szeptemberben már a pétervásári OTP alkalmazottja voltam, ellenzáros. – Micsoda? – Ellenzáros. Tudod, van, aki foglalkozik az ügyféllel, veszi el a totószelvényt, könyvel stb. És van egy másik záros, akinél szintén van egy kulcs, és csak ketten együtt tudják kinyitni a páncélszekrényt. Ezért ellenzáras a neve. Na, ez voltam én, nálam is volt egy kulcs. Nyolc hónapot húztam le itt, majd utána rajtakaptak a belső ellenőrrel. Arankának hívták. Szerelmes lettem bele, igaz, hogy idősebb volt három évvel, de hát az nem számított. És képzeld el, ott maradtunk egyszer benn az OTP-ben, aztán reggel arra ébredünk, hogy nyitják az ajtót, és Egerből szálltak ki. Nahát ez rettenetes lebukás volt. – Ott is aludtatok? – Persze. Mondanom se kell, hogy az OTP-sek országos lapjában megjelent az egész ügy úgy, ahogy volt, mindent közöltek, és rajtunk röhögött az egész OTP-világ. Engem eltávolítottak. Ráadásul Vadásznak hívták az egri főnököt is, örültem, mondom, ha