Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - „Érték és szépség” (Interjú Szécsiné Rédei Évával – készítette Sági Norberta)
98 „Érték és szépség” Interjú Szécsiné Rédei Évával, a kiskunhalasi Csipkeház vezetőjével 1 – 2017-ben ünnepelte a halasi csipke a 115 éves évfordulóját. Kérem, hogy mutassa be nekünk a halasi csipke történetének jellegzetes momentumait. – Igen, 115 éve működő manufaktúra vagyunk. A halasi csipke születését 1902-re tehetjük, ekkor történt, hogy a helyi gimnázium tanára, Dékáni Árpád fejében megszületett az ötlet egy helyi, varrott csipke létrehozásáról. A varrott csipke nem volt olyan elterjedt az országban, mint a vert, kötött vagy horgolt csipke. A varrott csipke jóval munkaigényesebb, mint a más technikával készült társai. Ez a csipke mívesebb, és a végterméke is könnyedebb, légiesebb. Dékáni népies motívumok felhasználásával terveket készített, az akkori divatnak megfelelően szecessziós, lágy vonalvezetés alkalmazásával. A tervekkel több hímzőnőt is felkeresett, köztük saját édesanyját is, akik a terveket csipkeként kivarrhatatlannak ítélték meg. Ekkor a sors szerencsés összjátéka folytán a városba érkezett Markovics Mária, akit a halasi csipke másik szülőjének tekintünk. Markovics Mária ekkortájt Budapesten élt és tanult, de halasi születésű volt, és édesanyját jött haza ápolni. Nagyon ügyes fehérneművarró asszony volt, Budapesten több híres arisztokrata családnak dolgozott. Itthon, Kiskunhalason is varrodát nyitott. Őt is felkereste Dékáni Árpád, és aztán Markovics Mária volt az, aki kitalált egy, a világon egyedülálló technikát, amely technikával ma is készül a halasi csipke. A csipke az 1930-as években élte a fénykorát. Volt olyan időszak, amikor közel 100 csipkevarró dolgozott a városban. Európa nagyvárosaiból jöttek a megrendelések. Ekkor, az 1930-as években épült meg a Csipkeház, és ezt követően már itt dolgoztak a varrónők. A második világháború idején jelentősen megrongálódott az épület, a csipkevarrók szétszéledtek, illetve az otthonukban varrtak. Markovics Mária egészen 1954-ben bekövetkezett haláláig a motorja volt a csipkevarrásnak, és ő tartotta össze a csipkevarró asszonyokat. Az 1950–60-as években aztán egy újbóli fellendülés indult. 1955-ben már ismét nagydíjat nyert a halasi csipke a brüsszeli kiállításon. Ekkor új tervezők is megjelentek a csipke életében. A rendszerváltás előtt a háziipar keretein belül működött a halasi csipke. A háziiparnak több ágazata volt a városban: gyermek- és felnőttingeket is varrtak, hímeztek, és emellett működött a halasi csipke, amit gazdaságilag eltartott a többi ágazat. A halasi csipkevarrás hagyományának fenntartása a csipke 115 éves története során mindig fontos volt a város 1 Szécsiné Rédei Éva kiskunhalasi születésű közgazdász. 2014-ben megszólítva érezte magát, amikor az intézmény élére új vezetőt kerestek. 2014 óta vezeti a Csipkeházat, próbálja a minőség és az érték megőrzése mellett minél nyitottabbá és ismertebbé tenni a műhelyt és a múzeumot. Törekszik arra, hogy a manufaktúra munkatársai erkölcsileg és anyagilag megbecsülésben részesüljenek. Sorozatunk a Földművelés Minisztérium „Hungarikumok és a nemzeti értékek megőrzésének, népszerűsíté- sének támogatása” program keretében készül. (A Szerk.)
