Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Fehér Zoltán: A bátyai lelkiség
75 és mentalitásuk alapján, amint tette ezt Veres Péter (rideg paraszt), valamint a néprajzos Ortutay (basa paraszt, jobbágy paraszt, polgárosuló paraszt) vagy Szenti Tibor is. 1942-ben Lükő Gábor nagyszerű könyve 7 a magyar mentalitás megnyilatkozásait a néprajzi tárgyakban, népművészetben és minden paraszti megnyilvánulásban látta (tehát magában a kultúrában), és ezeket a „magyar lélek formái”-nak nevezte. Tudjuk, hogy ez a könyv fordulatot hozott a magyar néprajztudományban, mert benne egy új nézőpont jelentkezett. A szerző ugyanis egységben fogta föl a magyar népi kultúrát, mondván: ugyanaz a személy énekli a pentaton népdalt, mint aki a székelykaput faragja, aki megosztott településen lakik, aki viseletben jár, sajátos ételeket fogyaszt, és így tovább. Hasonlatos volt ez a koncepció az orvostudományok napjainkban megfigyelhető integrálódásához, amikor már kezdik az egész embert nézni, nem csak – egy-egy részét valamelyik szaktudomány szempontjából – a betegnek a szívét, a tüdejét, szemét, stb. Lükő Gábor felfogása ennek ellenére ma is vitatott, főképp a szociálantropológia amerikai iskoláján felnőtt ifjú szakemberek körében. A szocializmus idején pedig kifejezetten vörös posztó volt a marxista tudósok szemében, akiknek a „magyar” és a „lélek” szó külön-külön is tudomány talan fogalmak voltak, ráadásul a nacionalizmus és az idealizmus szinonimái. Hát még így jelzős szintagmában: „magyar lélek”! („Van ilyen?”) Tanulságosak azok az újabb tanulmányok, amelyek olyan vegyes lakosságú települések népcsoportjainak mentalitását hasonlították össze, amelyekben világosan elkülöníthetők – pl. a letelepülés időpontja, a falurész, vagy a vallás alapján – ezen népcsoportok. Zsidó Ferenc egy székelyföldi 8 , Andrásfalvy 9 és Vass Erika 10 pedig völgységi falvak vegyes lakosságának mentalitását, normáit, identitását vizsgálta. Ezekben a falvakban világosan elhatárolódnak egymástól a különböző etnikumok vagy etnikai csoportok. Hamis következtetésre jutnánk, ha Bátyát homogén rác faluként kezelnénk, s nem vennénk figyelembe a közelmúlt állapotát a rác nyelv dominanciája miatt. Épp ezért igyekszem kimutatni mind azt a hagyományt, amelyet az évszázadok alatt felszívódott vagy elsüllyedt magyarság őrzött meg és adott át a rátelepedő rácoknak. Ha azonban csak a Lajtán túlról érkezett hajósi svábok mentalitását vetjük össze a bátyaiakéval, vagy más (magyar) falvak lelki megnyilvánulásaival és tárgyiasulásaival, azonnal észrevesszük, amit Kodály és Bartók a népzenében figyelt meg. A Lajtán túli Európa gyökeresen más, mint a Lajtán inneni. Az itteni parasztibb, keleti, magyar, vagy legalábbis közép-európai. S mindez csak „másságot”, s nem értékrendbeli különbséget jelent. A rendszerváltozás után Kopp Mária és Skrabski Árpád kutatta a kérdést 11 , s foglalta össze nagyszerű munkájában a Magyar lelkiség ben megállapításait, amely szigorú szembenézést jelentett a magyar életnek egy olyan alapvető tényezőjével, amelyről hosszú ideig nem beszélhettünk. A hurráoptimista szocialista sajtó szólamaira alig mert egy- egy bátrabb író felelni a pszichikai osztályok zsúfoltságának, a bandákba gyűlő fiatalok randalírozásainak, a kimagasló öngyilkossági számoknak a felmutatásával, mondván: itt mégis valami hiba lehet. Az említett szerzőpáros megállapította, hogy a szocializmus jogsértései, megfélemlítései anómiát, vagyis értékvesztést, ideálok, értékrendek válságát 7 Lükő Gábor: A magyar lélek formái . Bp., 1942 8 Zsidó Ferenc: Az etnikai identitás térbeni kifejeződései. In: Hitel 2006/1. 45–59. 9 Andrásfalvy Bertalan: Együtt élő népek, eltérő értékrendek . Bp.–Pécs 2011. 10 Vass Erika: Társadalmi, térbeli és időbeli határok Kübekházán az 1850–1950-es évek házassági anyakönyvei alapján. In: Móra Ferenc Múzeum évkönyve. 3. Szeged, 2001. 11 Kopp Mária–Skrabski Árpád: Magyar lelkiség . Bp., 2017.
