Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 2. szám - Marin Georgiev: Szabad versek tilalmi időkre (versek – Doncsev Toso fordításai)
68 XXX A koldusoknál sem vagyunk különbek: adományért nyújtjuk tenyerünk – cseppnyi öröklétért; Naiv gyerekként dicséretet várunk minden leírt sorunkért, a legkisebb méltatás azzal ámít minket, hogy halálunk után is élve maradunk. Szófia, 2012. 11. 05. XXX Nyugtalan gondként lüktetsz fejemben… Bár sohasem láttalak, még sem tudok már elválni tőled. Szófia, 2007. 09. 04. XXX Felébredtem a gondolat jeges teteme mellett – elutasítással öltem meg őt… 2010. 05. 15. 03 XXX Úgy vonz a hangod Mint a meredély És én vagyok a gördülő kő 2010. 11. 04. Árnyék Én vagyok az ő testőre Ha majd jóllakik velem a föld Éhen fog veszni Szófia, 2010. 05. 14–15.
