Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - „Vasmarkú lelkészre volt szüksége a gyülekezetnek” (Schill Tamás néprajzkutatóval beszélget Kriskó János)
123 Amikor visszaszállt rájuk a templom, a klenódiumokat, és minden más felszerelést, amire szükségük lehetett, elszállították Dunapatajról. Itt maradt viszont a nehezen mozgatható bútorzat, a padok és a különböző, nagyobb méretű berendezési tárgyak, a mi szempontjaink szerint biztonságban, az eredeti helyükön. Az épület 1974-ben került a község birtokába. Ekkor vásárolta meg az állam, kifejezetten múzeumi célokra. Itt kívánta a nagyközség kialakítani Pastyik István történész, muzeol ógus ötletére a Pataji Múzeumot, amelynek már 1959 óta gyűjtötte az anyagát Pastyik tanár úr. Az épület később a múzeumi feladatokkal együtt a megye felügyelete alól átkerült Dunapataj Nagyközség Tanácsához. – A településnek vagy önkormányzatának manapság van-e bármilyen hivatalos kapcsolata a magyarországi unitárius egyházzal? A hitközség megszűnése ellenére rajta maradt-e Dunapataj az unitáriusok térképén? Jönnek-e olyan látogatók, akik egy valamikori működő unitárius templom kedvéért térnek be ide? – Érdekes kérdés. Hitéleti szempontból ma már nincs kapcsolat a hazai unitáriusokkal. Ugyanakkor, ahogyan említettem, a három unitárius temető közül Dunapatajon van az egyik, s ennek kapcsán a település mégiscsak kapcsolatban áll az unitárius püspökséggel. Gondozzá k és számon tartják a temetőt, temetkezni viszont már nem tem etkeznek bele. Ugyanígy számon tartják a templomot is, a kiadványaikban gyakran megjelenik a pataji templom és temető. – Ön már itt dolgozott, amikor sor került az épület nagyszabású, külső-belső tatarozására és felújítására. Vajon találtak-e a környékben olyan szakembereket, akik értettek a zsindelyfaragáshoz, vagy külső, netán erdélyi hozzáértőhöz kellett fordulniuk? – A legutóbbi felújítást egy dunapataji ácsmester, Németh Róbert végezte. A zsindelyt ő is Erdélyből hozatta, de a munkatársaival villámgyorsan kitanulták, hogy miként is kell felhelyezni, és ezt már maguk oldották meg, kiváló színvonalon. A korábbi, 1998-as felújításkor viszont erdélyi ácsok segítségét kellett igénybe venni, hogy a felújítás szakszerű módon történhessen meg. – Vernes Judit kazettaképeit még nem kellett restaurálni? – Azok még eredeti állapotúak. Nagyon vigyázunk rájuk, de elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb hozzá kell nyúlnunk a kazettákhoz is. Mivel az építéskor a födémen végzett munkálatokkal nagyon kellett sietni, a gyors munka miatt néhány helyen meghibásodott a födém. A födém hibái miatt pedig néhány kazetta is megsérült. A restaurálásukra előbb- utóbb sort kell kerítenünk. – A hatvanas évekre elfogyott az unitárius gyülekezet. A helyi reformátusok megbocsátottak annak a néhány embernek, akik végül egyház nélkül maradtak, és visszafogadták őket? – Erről még nem tájékozódtam, nem tudom, hogy megbocsátottak-e. Valószínű, hogy az unitárius egyházk özség folyamatos leépülése miatt erre már nem lehetett tömeges igény. És azt se felejtsük el, hogy a szocializmus kellős közepén járunk, a hatvanas évek második felében, amikor óvatosan kellett bánni az egyhá zakkal való nyílt kapcsolatkereséssel. Ha történt is visszafogadás, szép csendesen történhetett. – A helybéliek magukénak érzik az új funkciókkal ellátott épületet és intézményt? – Bejáratott hely Dunapatajon a múzeum épülete. A helybéliek magukénak érzik, annak ellenére, hogy az épület egy tájidegen vallás központja volt a korábbi években. Múzeumként és közösségi térként tekintenek rá. A turisták olykor-olykor rákérdeznek,
