Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Gajdó Ágnes: „Menjen, lelkem, faluzni Teránkkal” (Cselédsors a harmincas évek második felében)
116 Egy ismerősük beajánlotta a fiatal házasokat egy családnak, akik a Pálma utca 11.-ben laktak. Ez a rövid kis utca az Erzsébet királyné utat meg a Hungária körutat köti össze, közel a Városligethez. Ott laktunk. Elég fiatal emberek voltak, családjuk nem volt, zsidók voltak, szegények. Azokhoz mentünk lakni, aztán hát ugye mivel nem ismertek, megkérdezték, hogy hol dolgoztam én azelőtt. Megmondtam a címet. Egyszer azzal fogadott [az asszonyom], hogy Boriska, beszéltem ám a régi gazdájával, mondom, igen, aztán hát mentem volna tovább, azt mondja, Boriska, hát meg se hallgatja, hogy mit mondtak, hát mondom, gondolom, hogy rosszat nem mondhattak rám – ennyit feleltem. Maradjon már egy kicsit, hadd mondom el, hogy mit is mondtak. Azt mondták magára a régi gazdájáék, hogy ha maga arannyal dolgozna, aztán ami pora rászállna, még azt is igyekezne lerázni, még azt se vinné el. Mondom, hát, igen, ezt mondták, hát mondom, jó, köszönöm. Aztán tényleg mentem a dolgomra. Na, hát gondoltam, ennél szebb jellemzést nem is adhattak volna rólam. A háború első évében, 1940 őszén nagyanyám állapotos lett. Első gyermekük (édesanyám) születésére készülődve a lakást el kellett hagyniuk. Mikor állapotos lettem, mondták, hogy sajnos nem maradhatunk ott, mert az ő lakásuk nem úgy van bejelentve, hogy ott lakni lehet, egy szobánk volt, de szuterénhelyiség volt, félig a földben, az ablaktól egy kicsit lejjebb. A mosókonyhában levő petroforon [petróleumfőző] főztem én. Ők meg máshol szoktak ebédelni, vagy néha ott főztem én nekik, mikor hogyan jött ki. Már akkor macerálták a zsidókat, ők is féltek, ezért mondták, hogy nagyon sajnálják, de el kell válnunk egymástól, mert félnek, hogy följelenti valaki őket, főleg ha gyerek is születik, mert nem elfogadott lakás az, amiben mi laktunk. A második világháború véget vetett egy korszaknak – nem csak a családunk történetében. Bár édesanyám még Budapesten született 1941. május 7-én, nem sokkal később nagyanyámék hazaköltöztek a szülőfalujukba, s otthon igyekeztek boldogulni.
