Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Lakatos-Fleisz Katalin: Látok, tehát vagyok – valahol… (Szentkuthy Miklós Arc és álarc című regényéről)
105 Persze a fenti kapcsolattal nem azt akarjuk mondani, hogy Szentkuthy a francia filozófus gondolatainak irodalmi átültetője volna. Azt sem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy ismerte, olvasta volna a filozófus műveit. Azonban a látás értelemadó szerepét Szentkuthynál, annak fontosságát hiba volna tagadni. 20 Újra csak a Metafora-könyvet idézhetjük, ahol számos helyen tűnik fel, ahogy a tekintet pásztázza a körülötte levő dolgokat, mint a következőkben is: „…a roletták lécei, a párkányon felfutó növény holdas, tej-kék levelei (reggel fél 3-kor), az utcai világosság, a hálószobai homály, a szétgyűrt paplanok, a kilátszó akt- szótagok – ezek az impresszióim a legfontosabbak, ezek nekem minden . ” 21 (Kiemelés a szerzőtől.) Visszatérve a regény naplószerűségére, vajon nem lehet-e felfogni a regény vibrálóan sokszínű egészét az én alapszövegének mintegy újabb házi feladatként írott kommentárjaként? Amikor is látszólag nem arról szól a kommentár, mint az alapszöveg? Talán azért is tűnnek érdektelennek, fárasztónak a regényben felbukkanó énre, jellemre, álarcokra, maszkokra vonatkozó sommás összefoglalások, mert a válasz nem ezekben, hanem mindig valahol máshol van. Néha a fejünk fölötti ólomfelhőkben, néha csak egy lábunk köré simuló lapulevélben. 20 Lásd Szentkuthy műveiben számos helyen szereplő tájak, városok, épületek, képek invenciózus leírásait. (És ehhez a kérdéshez tartozik Szentkuthy rajzhoz, grafikához való vonzódása is.) Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a látvány szavakká való átültetése nem mindig egyforma színvonalú. A Goethe-regényben a strassbourgi vagy erfurti dóm egyes részeinek leírásai inkább csak ürügyet jelentenek a jellemkép megragadásához. Ezekben a képekben a kimondott szándék: az életet strassbourgi dómmá építeni nem ad elég teret a leírások váratlan történő kapcsolódásai számára. 21 Szentkuthy, i. m., 4. Lásd ehhez kapcsolódóan Valastyán Tamás szép megfogalmazását – habár ő a tekintet szerepét az olvasás alakzataként értelmezi: „Itt nem egyszerűen nézésről vagy látásról van szó. Ami itt elénk tűnik, az a világ invenciózus újra megalkotása a tekintet erejével, egy lehetséges létezésmódozat kristálycsillanása, intenzív formája – hangsúlyok elhelyezésével, kiemeléssel és háttérben hagyással, a ritmus segítségével, azaz az idő tiszta érvényesítésével: íme az innovatív olvasás alakzata .” Valastyán Tamás: Mit ér az ember, ha ír? Ahogy Szentkuthy olvas, Tiszatáj, 2010. január, 81–82.
