Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 12. szám - Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? (részletek egy naplóból – közreadja Hódos Mária)
80 Gyógyszerész úr eljött értünk, és családi karavánként értünk haza, meleg családi hangulatban. Lakásunk nincs. Hetek óta keresgélünk mindnyájan, már a srácok is bekapcsolódtak, lelkesen figyelik a kiírásokat, érdeklődnek mindenfelé, de hiába. Most már lehetetlen lesz lakást találni, mert három napja folyton jönnek a katonák. Körülbelül 2 ezred van már itt, és ezeket szállásolják el minden üres zugba. Gyógyszerész úr ötlete, hogy valahonnan kerít kölcsönpénzt és vesz egy házat. De legjobban építkezni szeretnénk tavasszal a tanyára. 600–700 pengőből kijönne ott az építkezés, és megvolna minden kényelmünk, még fürdőszoba is lehetne. A srácok mind benne volnának. Iskola 400–500 méterre van a tanyától. Holnapra, október elsejére szól a felmondásunk, és sehol semmi lakás. 1939. november 8. szerda (…) Mert Baán kisasszonyoknak, Varsányiknak és hasonló hivatalos személyeknek nem lehet azt megmagyarázni, hogy idővel majd megnyugszik a gyerek, és ha a környezetétől nem hallja, ő is elhagyja a káromkodást. Nekik elég, ha meghallják egyszer, és már kész a nagy ítélet, hogy én tanítom őket a káromkodásokra. A srácoknak nem lehet engedményt tenni, mert a napi öt csúnya nem vált be, attól ők még nyugodtan gorombáskodtak tovább, egész nap, persze nekem nem muszáj mindent meghallani. De ha már meg kell hallani, akkor letérdeltetem. Énnekem nem meggyőződésem, hogy másképp ezen nem lehetne segíteni, de nincs rá idő és mód, és ezért kell erőszakos utakat használni. Sokszor mondom nekik, ha ti nekem többet segítenétek, akkor én hamarabb végeznék a munkákkal, és több időm volna hozzátok. Akkor ők igyekeznek segíteni, és némelykor sikerül is egy kis plusz időt számukra szerezni. Különösen Feri igyekszik. Este, ha korán fekszenek le, akkor egy fél órát mesélek vagy felolvasok. Ennek meg Sanyi örül a legjobban, mert az ő ágyán szoktam ülni. So kszor sugárzik róluk a melegség, amint körülvesznek, és akkor érzem, hogy hiába gáncsolnak, kritizálnak, kifogásolnak az otthon körül sok mindent, mégis a lehető legjobban csinálom. Együtt van a család. Egy évvel ezelőtt nem hittem volna, hogy avval a kis vad csordával eljutok idáig. Ez a melegség ad nekem erőt ahhoz a hónapok óta tartó, állati munkához, ahol reggeltől estig nincs egy pillanat megállásom, ahol rendszerint 2-3 ember munkáját végzem el. De elvégzem. Minden emberemnek megvan a tisztességes étele, tiszta, foltozott ruhája, és még, ha ritkán is, de játszom, beszélgetek és tanulok velük. 1940. január 17. Fürdés után a srácok 20–20 körmét vágom. Gyuri nem akarja megengedni, ő maga vágja, de a jobb kezéről nem tudta levágni, azt (mint mindig) nagy félve megengedte nekem. Gyuri már két hete pályázik a huszárjára, amit még az őszön „elutaztattam”. Persze már rég felfedezte, hogy a huszár, az én szekrényembe utazott, de szegénykém eddig nem tudta elérni, hogy egymás után 3 napig ne
