Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Zimonyi Zoltán: A „megnőtt emlékezet” regénye (Féja Géza: Visegrádi esték)
94 vendége volt: Móricz Zsigmond. 1912-ben járunk tehát, a tábornokot abban az évben látogatta meg az író. 63 A következő kilenc fejezet egy-egy este kilenc egymást követő hónapból, ősztől tavaszig. Esős hetek, derűsre forduló vénasszonyok nyara, szüret, halottak estéje, késő no vemberi napok, télbe forduló őszidő, karácsony, szilveszter, az új esztendő korán érkező tavasza. Szimbolikus íve az időnek Világostól Buda visszavétele évfordulójáig. Kossuth és Görgei a regényben ezalatt jut el fokozatosan a magázástól a tegezésig, az éles, gúnyos mondatoktól a meditatív beszélgetésig. Megismerjük a tábornok környeze- tét, puritán életmódját, szokott étrendjét. „Azt fogyasztotta estelente, amit valamikor a fiatal huszártiszt, kinek mindig üres volt a zsebe. Pohár tej állott a fehér ruhával takart fatálcán és rozskenyér.” Követjük napi szokásait, sétái útvonalát. Az első tíz fejezet r övid, hagyományos elbeszélő technikájú táj- és életkép-vázlatai vezetik fel (a közvetett jellemzés eszközeként) a tábornok türelmetlen, kétségekkel teli vendégváró vágyakozás át: vajon megérkezik-e Kossuth Lajos? Az elesteledő délután áttűnik, mint régi mozifilmek, a belső „valóságba”. A csaknem húsz éve halott kormányzó tíz estén át rendre meg is érkezik. Évek óta meg- szokott vendége a tábornok tusakodásainak, tehát nem először „jár” a Görgei-házban. „– Elölről kezdjük ismét? – kérdezte. – Folytatnunk kell a viaskodást” – válaszolja a tábornok. Az expozíció félreérthetetlen: a regény főszólama Görgei üdvösségügye. A kezdőtak- tus egy paradoxon. A tábornok, noha „a halállal komázott kora ifjúságától” , túlélő lett. A „halált kereste, de az körüldongta és továbbrepült” . „Elsiklott mellette” a harctéren, a megtor- lás sem végzett vele, mint a vértanúkkal. A kegyetlen sors „ élő halottá varázsolta” . Görgeit „szédület lepi el, mikor visszagondol: ha akkor s ott elesik, az elején, dicsőségben, azóta bűnbak helyett fa, ég és legenda lett volna belőle” . 64 Öngyötrő gondolatok között egyre türelmetlenebbül várja a szokott vendéget, és vele a megváltó párbeszédet, „midőn ismét katona lehet, vívhat az igaz ügyért, bár csak szavakkal” . Kossuth azonban néha napokig késik, hetekre elmarad: „mintha még ő is hűtlenné válnék” . „Nem hagyhat magamra, a végzet kötött össze minket életre-halálra.” A tábornok „szabadon, terhek nélkül akar megérkezni a túlsó partra” . Mi végre is kell folytatniuk a viaskodást? Egyértelmű a regényfikció: Görgei a Kossuthtal közös igaz ügyért, s nem ellene készül újra vívni. A tá bornok saját pörében tanúskodik. Bizonyítani szeretné, hogy az önvédelmi és függetlenségi harcban ennek a közös, igaz ügynek volt a katonája. Kossuth a regény jelen idejében halott, halottal nem lehet harcolni, a halott nem ellenfél. A kormányzó ítélte őt erkölcsi halálra, ezért Görgei hozzá fellebbez. „Én, a halálba induló, önnel, a halottal szeretnék egyezségre jutni”, „talán senki sem esengte annyira azt, amit ön megvont tőlem […] az ön emberi vonzalmának tartósságát, folytonosságát.” „Hátha végbemegy közöttünk az, ami a tébolyult időben nem történhetett meg. A csillagok nem engedték. Hátha létezik valaminő nagy kiengesztelődés ezen a világon.” 65 A vágy, hogy Kossuthot meggyőzze, visszatér ő motívuma a műnek. Ha a regénynek ezt az alapvetését figyelmen kívül hagyjuk, ha az első tíz estét Kossuth és Görgei párbajaként értelmezzük, akkor valóban eljuthatunk arra a következtetés- re, hogy Féja beállt Görgei táborába 66 , Kossuth nem méltó ellenfele Görgeinek. A két főszereplő személyes vit ája és múltat nyomozó párbeszéd e „egyenlőtlen ellenfelek közt folyik, 63 Igaz, kis időösszevonással, a Móricz-látogatás tavasszal történt. 64 Visegrádi esték. Szépirodalmi, 1974. 6. / Mundus 2003. 7. 65 Visegrádi esték. Szépirodalmi, 1974. 97.; 15. / Mundus 2003. 60.; 12–13. 66 Bányai Gábor, Zöldi László, Ördögh Szilveszter, Pomogáts Béla erre a következtetésre jutott.
