Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Lengyel András: A „királysértő” Ignotus (Egy „elsikált” sajtópör történetéhez)
80 elhalasztotta.” (Elhalasztott esküdtszéki tárgyalás. PN, 1895. febr. 27. 9.) E hír, mondhat- nánk, szokás szerint, megint nem teljesen pontos, az inkriminált cikket szerzője nem Ignotus névvel jegyezte. Ez azonban már csak a hónapok távolába vesző múlt, egy ilyen körülménynek egy pársoros hírt megfogalmazó újságíró értelemszerűen nem járt utána. A valódi „hír” az volt, hogy az esküdtszéki tárgyalás 28-ára volt kitűzve, de – bizonytalan időre – elhalasztották. S csakugyan, ez is volt a lényeges. De miért halasztották el, méghozzá „bizonytalan időre”, gyakorlatilag örökre a tár- gyalást? Talán nem tévedünk nagyot, ha arra gondolunk, hogy több, egymást erősítő körülmény együtt terelte erre az eseményeket. (1) Az inkriminált cikk, ha nem is használt Frigyes főherceg magyarországi népszerűségének, voltaképpen a hivatalban lévő magyar igazságügyi miniszter mellett állt ki. S ha ez nem is mindenkinek, de a jogi intézmény- rendszer szereplőinek szemszögéből alighanem a szerző és a lap melletti – informális – „jó pont” volt. (2) A Hét nek, személy szerint szerkesztő-tulajdonosának megvolt a maga, kriti- kus esetekben mozgásba hozható kapcsolatrendszere. Ennek a hálózatnak a pontos fölmé- résével ugyan máig adós a történeti kutatás, de aki ismeri A Hét történetét, az magában a lapban számos erre utaló jelzést azonosíthat. Hogy ennek a hálózatnak némely befolyásos szereplője most, az inkriminált cikk védelmében is akcióba lépett, az több, mint valószínű. Hogy egy ügy „elaludjon”, abba a tapasztalatok szerint valakinek valahol mindig be kell segítenie. (3) Ego cikke nemcsak „hangulatot” teremtett az ügy köré, A Hét mellé állítva az olvasói szimpátiát, de – alighanem – a vizsgálóbíró jóindulatát is megnyerte. Bakonyi Imréről ugyanis ez olvasható Ego cikkében: „Egy napon, zúzmarás téli nap volt, Kiss József meghívót kapott Bakonyi Imre vizsgáló bírótól. A Bakonyi neve jó hangzású az irodalmi körökben. Az ő közvetítésével vergődik hírnévre sok sok literátor, a kik zsengéikkel hasztalan vágyakoztak a babér után. Bakonyi meghívója rövid volt és szabatos. Az volt megírva benne, hogy Kiss József úr lapjában, a Hétben közlemény jelent meg, a mely teljesen alkalmas arra, hogy a cikk szerzője a szegedi államfogházban töltse a nyarat.” (Fővárosi Lapok, 1895. 22. sz. 213.) Aki ezt írta, tudott fogalmazni, teljesen tárgyias, a vizsgálóbírót sem sérti, sőt inkább méltányolja, de „iro- dalmi” szerepét, nagyon ügyesen, el is komolytalanítja. Nem azt mondja róla, hogy jog- talanul vagy igazságtalanul jár el ügyei intézésekor, hanem, minden bántó él nélkül, arra utal, hogy ez a szerep irodalmi szempontból kontraproduktív. Büntetni akar, de hírnevet teremt – arra méltatlan tollforgatók számára. Ez, indirekt módon, engedékenységkiváltó érv. (4) S arról sem szabad elfeledkezni, hogy Ignotus apja, Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd egyik, nagy befolyású vezető embereként maga is megmozdulhatott fia érdekében. A cikket, illetve szerzőjét természetesen tárgyalás nélkül nem lehetett fölmenteni. De magát a tárgyalást el lehetett napolni. S ez a vádlott szempontjából, ha nem is jogilag, de facto már megfelelő megoldás volt. 5 Az ügy elaltatása természetesen nem mindenkinek volt ínyére. A jellegzetes karrierívet befutó Szemnecz Emil (1859–1918) perében például, nem érthetetlenül, de nyilvánvaló ellenérdekűséggel ezt is előrángatták. Szemnecz (Magyar Katolikus Lexikon XII. 789–790.) előbb papnövendék volt, 1879-ben kiugrott, a Ludovika hallgatója lett, majd 1882-ben hivatásos katonatiszt, újságíró, 1886-ban az antiszemita párt programjával országgyűlési képviselő, utóbb ismét újságíróként dolgozott. 1894. december 11-én a Magyar Állam című lap felelős szerkesztőjeként vezércikkben ítélte el a polgári házasság szentesítését, amely szerinte a társadalmi rend és a trón alapjait ingatja meg. E cikkéért 1895. február 14-én 8 havi államfogházra ítélték, amit szeptember 18-án Vácott kezdett meg, de két hónap után királyi kegyelemmel szabadult. Az ő ügye körüli huzavona 1895 nyarán is tartott, fellebbe- zett, folyamodványokat írt stb. Ügye nagy port vert föl. Ennek egyik pontján, 1895. június