Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Nyerges Gábor Ádám: A hezitálási idő lejárta
68 Nyerges Gábor Ádám A hezitálási idő lejárta Igen? A kérdés szinte kettészakítja a benzinkút semmilyenszerű, valójában nem is érzékelhető moraját. Ami persze inkább Kuka semmilyenszerű belső moraja, annak részletezésére, hogy az valójában mennyire érzékelhető, most nincs lehetőség, mert a kérdés, mert sorra került, pedig az imént még elmerengett a kínálaton, újság, nagy mennyiségben pornólapok és dévédék, de napilapok is, csoki, rágó, cigi, na de a kérdés, hogy Igen? Hogy mit akar ő itt most, pontosabb fordításban: mit parancsol ő mint kedves vevő, bár ez sem teljesen pontos. Kuka nem kedves vevő, nem akként néz rá a fazon, hanem, mint aki még nem döntötte el, hogy ebből fél percen belül valami röhejes sztori, társaságban jól elmesélhető anekdota lesz, vagy abban végződik, szintén fél-egy perc alatt, hogy ki kell tes- sékelni ezt a fura gyereket, akivel valami nagyon nem stimmel. Hátán hátizsák, cipőjét szinte beborítja a kínai ruhabolt legolcsóbb termékeként beszerezhető egyennadrág kissé túllógó szára, felül valami feliratos póló, még reggel el is felej- tette megnézni, meg amúgy sem szokta, mi áll épp a mellkasára vasalva, kezén kötött kesztyű. Áll, úgy Kuka-mód, pipiskedik kissé, a sarka csak kiemelt, ünne- pélyes pillanatokban érintkezik a földdel, karja a törzse mellett, hogy másképp, furának hathat, ha ő így áll, a környezetének, ha ugyan tényleg ezért néznek rá ilyen furán, ezért jegyzi meg néha egy-egy kedves idős hölgy, hogy miért nem húzza ki magát, miért nem áll férfiasabban, de hát hogy lehet még állni, hiába próbálja ellesni, állni így lehet, az ember, vagy legalábbis ez a konkrét emberpél- dány, ami ő, így lett tervezve, hogy hát áll, ahogy (illetve, ezek szerint akkor pont nem úgy), mint minden ember, a keze meg így lóg mellette, mint a nadrágszár. Szemével a plafont kémlelve mereng még, mert akárhogy szakítja is ketté benső izéjét, moraját az Igen?, késik a feleszmélés, hiszen egy csomó részlet fölött reg- gel, induláskor, meg a korábbi tervezéskor úgy siklott át, mint a mellkasán álló, ki tudja, mit jelentő feliraton. Mit szeretnél, kérdezi eggyel kevésbé semleges, gyűlő, de még lefojtott frusztrációval az eladó. Kuka pipiskedése meg-megemelkedik, rándulna már a váll, de – amennyire tud – összpontosít, azzal végképp elvesztené a számára, mint kedves vevőnek meghitelezett komolyságot, komolyan vételt, szólna, de még nincs szó, nyel egyet, a szája, torka, mint a krétapor lepte szivacs, nyeldekel. Benzint, mondaná, de ez így hülyén hangzik, oda a komolyan vétel, de valamit most már mondani kell, nagy unszolásra jönnek a szinonimák és alterna- (részlet a Mire ez a nap véget ér című regényből)