Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Tverdota György: „Bordáimat kiálló lécként hordom / és kócmadzagként lóg bennem a bél” (Kovács Keve metszeteiről)
48 A csontváz, a busó álarc, Bolond Istók, a halálfigurák emlegetése alapján azt gondol- hatnánk, hogy Kovács Keve metszetein félelmetes, ijeszt ő víziók kelnek életre, ahogyan Dürernél, Goyánál tapasztaltuk, de a magyar művész ennél sokkal józanabb, kiegyensú- lyozottabb, biztosabban áll a valóság talaján. Az ember ábrázolásának iránya nála kétség- kívül a szörnyetegszerű felé tartó, lefelé stilizálás, de nem adja át magát az érzelmeinek, vízióinak, hanem sokkal inkább ítélkező természetű művészi magatartás ez. Nem kari- katúrához vezet ez az ítélkezés, de a metszeteken sok a játékos, gunyoros elem, a fölény a bemutatott ember iránt, a be nem teljesült várakozás, a kielégületlenül hagyott igény, az alanyi feltételek hiánya miatti elégedetlenség markáns megfogalmazása. A képek és a beléjük foglalt ítéletek tárgyi hitelét Kovács Keve művészi szavahihetősége erősíti meg és szavatolja. A m űvészi attitűd jellemző alkatára, beállítódására, bár következik a rajzolói és metszetkészítői gyakorlat általános vonásaiból is. Amit látunk, szemelvények hatféle sorozatból. Kovács Keve tehát nem individuális képeket alkot, hanem sorozatokban gondolkodik. Változatokat készít egy-egy kiválasztott témára. Ez azt jelenti, hogy gon- dolkodásmódja mellérendelő, gyarapító természetű. Amit egyik képén megmutat, azt egy következő darabban más aspektusból kiegészíti. Teljes ítélete az ábrázolt tárgyról a rész- letek összeadásából teremtődik meg. Az egyes metszetekre lebontva ennek az eljárásnak az a feltétele, hogy a művész eleve birtokában legyen kész világképi elemeknek, a betűk szerepeltetése folytán például jelelméleti előfeltevéseknek. A csontvázfigurák egy nagy hagyomány értelmezését kívánnák meg, amire itt nincs tér. Akár kész narratívák (a halál zászlójátéka, a halál és a szamár történetei) is alapul szolgálhatnak egy-egy kép számára. A Bolond Istók-képek a tanúi annak, hogy ez az előfeltételezettség legkevésbé sem zárja ki a művészi ábrázoló spontaneitást, a figura életre keltése során érvényesülő kreativitást. Mindazonáltal erősen sztereotipizált, kézben tartott, nagy művészi koncentrálóképesség- gel megkomponált világ Kovács Keve János világa. Sohasem árnyaló, elmosó, magát a tárgynak alárendelő, hanem határozott, kategorikus megfogalmazásmódra törekvő. Olyan markáns arculatú művészettel találkozik a néző ezeken a szemelvényeken, akire oda kell figyelnünk, aki szükségképpen kiváltja érdeklődésünket, és aki a világunkról alkotott komoly művészi ítéletben való részvétel lehetőségét ígéri.
