Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 11. szám - Szálinger Balázs: Négy fiú; Turbinamező (versek)
16 Szálinger Balázs Négy fiú Van négy fiam a hegy túloldalán, Az egyik szőke, görbén áll a másik, A harmadik vékonyka mint a nád, A negyedik jólelkű és szelíd. Egyszerre markolták el a szívemből Mind a négyet, aztán eggyé mosódtak Kóbor költővé és királyfivá, Imre herceggé és Corvin Jánossá. Most facsoportot neveztünk el róluk Weinfurtner Zsigmond, egy orsovai Szőlősgazda földjénél, kifeküdtünk Ide piknikezni a szerelmemmel. Meseországi illatban ülünk Vízszintesen verő aranyos fényben, Boldogok vagyunk, vöröset iszunk, S a fákra is illik az új nevük. Weinfurtner Zsigmond, ez az öreg róka Kipróbálta, hogyan dalol a szőlő Az ország legmélyebb pontján, alig Hatvan méterrel a tenger fölött, És akármit intéz a négy fiam Az életben, tudom, hogy egy napon Találkoznak azzal a facsoporttal, Amit helyettük szeretett az apjuk, Mert a víz az olyan, hogy lefelé megy, És elhozza őket a nagy folyó, Jöjjenek bár had élén győztesen Vagy megvakítva, papírcsónakon.
