Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Kozma Huba: Szörnyű időket éltünk (Gálfalvi György: Kacagásaink) - A. Gergely András: Hogyan természet a társadalom, s miként társadalom a természet?
125 Kozma Huba Szörnyű időket éltünk Gálfalvi György: Kacagásaink A titkosszolgálati levéltárak kutathatóvá válása óta f ény derült a szocialistának mon- dott korszak addig titokban tartott bűneinek és bűnöseinek jelentős részére. Otthon és itthon, a Kárpát-medencében mindenütt. Erdélyben Gyimesi Éva ( Szem a láncban ), Markó Béla (Egy irredenta hétköznapjai) és Gálfalvi György néztek szembe először az írók közül a maguk dosszárjaival és az addig rejtőzködő besúgóikkal. Gyötrelmes találkozások ezek, hiszen angyalnak öltözött ördögökkel/báránybőrbe bújt farkasokkal, és a maguk jóhiszeműségével- balekságával, az eltékozolt bizalomra ébredés kínjaival szembesültek a kárvallottak ilyenkor. Gálfalvi György író, lapszerkesztő, irodalomszervező első számú közellenségnek szá mított a Ceauşescu-diktatúra időszakában. Először Kelemen, aztán Gherasim néven tartották számon őt az évtizedekig titkos iratokban. A célszemélyről hatezer oldalnyi információt tartottak érdemesnek összegyűjteni az egyébként lakóházával szomszédos épületben lakozó, hivatásukat fáradhatatlan szorgalommal gyakorló titkosszolgálati- ak. Megfigyelése már a kolozsvári egyetemen elkezdődik, az akkor és ott szerveződő „sikerbanda” – a Forrás második nemzedéke – tagjaként r észesül ebben a rendkívüli megtiszteltetés ben, hiszen nemzedéktársaival egyetemben ő sem tartja távol magától a kételyt. Csakhogy – a kortárs Láng Gusztáv szavait használva – nem a kétely nélküli hit, hanem az elnémított kételyek kora a hatvanas évek . Tamási Áron híres ábeli mondatának para- frázisaként a már ekkor magát mindenséggel mérő, Balázs Ferenc közösségi elvein szociali- zálódó Gálfalvi Gy ö rgy így fogalmazza meg a sajátját: „Azért vagyunk a világon, hogy azzá legyünk, akik lehetnénk.” A 2016-ban megjelent Kacagásaink (2016. Noran Libro Kiadó Budapest) címmel kiadott emlékirataiban a szerzővel készített, annak életútját visszaidéző terjedelmes interjúk ( Számolok a kiszámíthatatlansággal – Ferenczes István, Barátnak mehetős, alattvalónak alkal- matlan – Kádár Magor, Illúziók nélkül – Novák Csaba Zoltán) melletti írások – esszék és idevágó könyvismertetés – zömmel a késői érdeklődő saját magáról való t ájékozódásáról szól- nak . Ezt a könyvet nem én írtam, mások már megírták rólam, de nem helyettem – avat be a mű megírásának körülményeibe a szerző a Csobbanó szavaink című esszéjében . 1974 januárjától 1989. december 15-ig rögzítették, miről beszéltem családommal, barátaimmal, irodalmi összejöve- teleken, a szerkesztőségben, beszámolnak megmozdulásaimról példás buzgalommal és megközelítő pontossággal megörökítettek csaknem mindent, ami velem és körülöttem e tizenöt év alatt történt. A célszemély (Gherasim) a mai napig nem érti, miért l ő ttek felborzolt tollú verébre ágyúval a hatalom mindenhatói . Hiszen, mint írja, nem próbáltam erőszakkal megdönte- ni a rendszert, igyekeztem indulataimat féken tartani, bár elismerem, ez nem mindig sikerült. A kérdést, gondolom, minden célszemély felteszi magának utólag határon innen és túl. Hát
