Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
25 – Ön népszerű író Jugoszláviában, egy-egy regénye 10 ezer példányban is megjelenik a magyar nyelvű könyvek jugoszláviai kiadójánál, a Forumnál. S ha azt vesszük, hogy van olyan könyv, amely csak 500-1000 példányban lát napvilágot, mert ennyi igény van rá... – Az én első regényem is bizony még csak 1000 példányban jelent meg, a máso- dik már 2000-ben, és így léptem mindig előbbre, ami kétségtelenül jó érzés. Meg az is, hogy Magyarországon is terjesztik, árulják munkáimat. Jó az együttműkö- dés a Forum és a különböző magyar kiadók között. A kéziratot nem egy esetben már megjelenés előtt elküldik a magyar kiadóhoz is, s ha itt is fantáziát látnak benne, s ők is rendelnek belőle, növekszik a példányszám. – És természetesen bővül olvasóinak köre. Növekvő népszerűségének ön szerint mi lehet a titka? – Ezt alighanem olvasóim tudnák leginkább megmondani, de kérdezte, hát vála- szolok: az, hogy én mindig olyasmiket igyekszem írni, amiket magam is szívesen olvasnék. Nem engedhetem meg egyébként, hogy semmitmondó dolgokról fecseg- jek. Az első könyvemben, nem véletlen, hőseim a haszonnélküliségről beszélnek. – De el is ítéli őket... – Mert számomra a haszontalanságnál nincs unalmasabb dolog a világon, és távol áll tőlem mindenféle sznobság. Még sok mindenről esett szó, a már dobozban levő, róla készült portréfilmről, amelyet majd februárban sugároz a Magyar Televízió, egy magyar–francia koprodukcióban készü- lő tv-filmről, épp itt, most Szolnokon keresték meg a televízió munkatársai ez ügyben, a Virágos katona és a Rózsaméz folytatásáról, mert trilógiává kerekedik majd a történet, mely a századfordulótól az 50-es évekig öleli fel a történelmet; és végül a közelgő ünne- pekről sem feledkeztünk meg, mit vár, mire gondol Gion Nándor ezekben a napokban. Nehezen mondja ki, nem szórja, hanem faragja a szavakat, mint éles baltájával a fafaragó a rönköt. – Szűkebben vett családomra, az enyéimre és a tágabbra: könyveimre, a könyvekre. Nekem mindkettő a megnyugvást és az állandó értéket jelenti. S az ünnepet. Kapcsolat, amely mindkét fél számára gyümölcsöző 8 Vasárnap este láthatta a Szigligeti Színház közönsége az Újvidéki Színház tár- sulata előadásában Georg Büchner Leonce és Léna című darabját; tegnap az Übü király két előadásával folytatódott a vendégszereplés, amely ma a Harag György irányításával színre vitt Édes Anna bemutatójával zárul. A vendégegyüttes, amely fennállása tíz esztendeje alatt rangos helyet vívott ki magának a magyar nyelvű színházi életben, 1982 után ezúttal a második alkalommal szerepel a megye- székhelyen. Tavaly a Szigligeti Színház társulata járt Újvidéken, majd Csizmadia Tibor, a szolnoki társulat fiatal rendezője irányításával vitték színre Újvidéken 8 Vendégünk: az Újvidéki Színház felcímmel jelent meg itt: Szolnok Megyei Néplap, 1984. november 13., 4. A szöveget jegyző újságíró: „Vágner”.
