Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Gion Nándor: „Az írók tisztességesen politizálnak” (IV. rész – közreadja Kurcz Ádám István)
20 Erre a frázisra nemrég egy egész riportot építettem, kissé olcsó újságírói fogással az optimizmus helyénvalóságát akartam bizonyítani. A riportot termé- szetesen vállalom, csakhogy ma már úgy emlékszem, mi akkor az öreg festővel főleg a képzőművészetről beszélgettünk. Igen, pontosan emlékszem, az alkotói szabadságról beszélgettünk, és én a hallgatóságnak ismét csak azt mondtam: – Uraim, én Európából jöttem! – Mi is Európában vagyunk – mondták. Abban az időben, úgy tetszett, szentül meg voltak győződve erről. Egyenrangúan beszélgetni... 4 Egyre komolyabb rangra jut a dorogi járási könyvtárnak az a törekvése, hogy az író- olvasó találkozók horizontját a szomszédos népek [!] magyar irodalmának megismerteté- sére is kiterjeszti. E helyeselhető törekvés jegyében találkozhattak a dorogi olvasók – és jegyezzük meg azonnal: a rangos irodalmi találkozóknak, mint ennek is, sikerük van, különösebb hírverés nélkül is szép számmal akad érdeklődő – Deák Ferenc és Gion Nándor jugoszláviai magyar írókkal, akik az ünnepi könyvhéten vendégként tartózkodnak hazánk- ban. Az est hivatalos programja után alkalmunk nyílt beszélgetni a két fiatal íróval. A jugoszláviai magyar írók új nemzedékéhez tartoznak mindketten. Gion Nándornak egy kötete jelent meg eddig, kettő a nyomdában várja, hogy az olvasók elé kerüljön. Deák Ferenc fiatal kora ellenére komoly irodalmi rang birtokosa: a legjobb drámáért kijáró Steria-díjat kapta, négy kötete jelent már meg. Mindketten újságíróként kezdték pályá- jukat, jelenleg a Novi Sad-i rádió munkatársai. Az ottani magyar nyelvű irodalomról, írókról s kapcsolatainkról beszélgetünk. – A Jugoszláv Írószövetség vajdasági szekciójához tartozik mintegy hatvan író, költő. Korábban a líra volt a reprezentáns műfajunk, ma azonban egyre jobban előretör a kisregény, a dráma, a hangjáték – majd szellemesen fogalmaz Deák Ferenc –, korábbi „rangunkra” az volt a jellemző, hogy jól játszottuk a dublőr szerepét. Ez azonban már nem mondható el: többünk, így Gion Nándor és én magam is komoly pályázatok, irodalmi díjak nyertesei lettünk. Úgy érezzük, ez jelzi a magyar nyelvű irodalom megbecsülését. A jugoszláv–magyar irodalmi kapcsolatokról Gion Nándort kérdezzük: – A jugoszláviai Forum Kiadónak és a magyar Szépirodalmi Könyvkiadónak tízéves, töretlen jó kapcsolata van. Gyakorlatilag minden kéziratunk eljut Magyarországra, az itteni válogatás szabja meg, hogy miből hány példány jelenik meg. Ami pedig a magyarországi termést illeti: Jugoszlávia magyarlakta terü- letein kellő példányszámban majd’ minden kötet megjelenik. Kapcsolatunk a magyarországi könyvkiadókkal egyre erősödik. Végre elértük már, hogy egyen- rangúan ülhetünk le beszélgetni a magyarországi kiadókkal, kollégákkal. – Őszinte meggyőződésem – teszi hozzá Deák Ferenc –, hogy a továbblépés lehetősége abban rejlik, hogy Magyarországra is annyi példányszám kerüljön a 4 Jugoszláviai magyar írók Dorogon alcímmel itt jelent meg: Dolgozók Lapja (Az MSzMP Komárom Megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja), 1969. június 6., 4. A beszélgetést egy „Csolnoki” nevű újságíró jegyzi.
