Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 10. szám - Lövétei Lázár László: Röpce-ecloga (vers)
3 Lövétei Lázár László Röpce-ecloga – Töredék egy szatírából – „Quis furor est atram bellis accersere mortem? Inminet et tacito clam venit illa pede…” 1 (Tibullus) RÖPCÉDULA Tótágast áll, íme, a Földünk – és nem először! S mára remény se maradt, hogy jobb élet jöhet egyszer… Úgy látom, hogy nincs mese: föl kell venni a kesztyűt – mondd csak, lenne-e kedved jönni a forradalomba? KÖLTŐ Jó reggelt! örülök, hogy végre megisszuk a pertu-t, mert a minap még úgy volt, hogy soha nem tegeződünk… RÖPCÉDULA Jaj, ne legyél ilyen istenverte, vidéki fabábu – nagy dolgokra születtünk, nem csak pertu-ivásra… „Forr a világ bús tengere”, míg te szöszölsz a faludban: tetszik vagy sem: meg kell váltani ezt a világot, most ez a fő-fő sláger New Yorktól Budapestig! KÖLTŐ Elnézést, ha lelombozlak, de a kampuszi eszmék már nem erőst izgatnak föl, se a furcsa világod. S kétezer éve amúgy is meg van váltva… Avagy nem? RÖPCÉDULA Azt javasolnám, hogy hanyagold el a Biblia-órát! Láttuk már, hogy az erkölcs-kurzus semmire sem jó! Moccanj meg, mert… nem tudom ezt a közönyt mire vélni… Félsz, hogy rossz ómen, ha az indulat ihlet a versre? Márpedig épp ez a lényeg benne: a vér… 1 „Őrültség a halált harcokkal hívni-idézni! Úgyis jő: a sunyi talp konokul közeleg…” ( Kardos László fordítása )
