Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Kozma Huba: Vagyonleltár a török pusztítás után
135 törökök ellen háborúk során – elpusztul, rabigába görnyed , elmenekül – az öt-hat emberöltőnyi időszak alatt, így az eredeti előjogokat élvezők saját jogon már nem, vagy csak köz ülük igen kevesen nyújthatják be kárpótlási igényeiket . Ráadásul megjelennek a nehezen ellenőrizhető sorsú peregrinusok, kiknek ködbe vesző múltját példaként emlegetve az igényeket elbíráló hatalomban lévők kétségbe vonják a jogos igényeket benyújtók beadványainak hitelességét is. Ugyanakkor a Habsburgok háttér- vagy hallgatólagos támogatását igénybe véve megindul a spontán privatizáció , a szabad földek gátlás nélkülien mohó elprédálása. A törökök kiűzése során megváltoztatott helyzet lehetővé teszi a Habsburgok számára a lapok újraosztását. A hírhedetten udvarhű, és ezzel együtt magyargyűlölő Kollonich Lipót esztergomi érek terjedelmes forgatókönyvet ír A magyar királyság berendezéséről , mely a német császár, magyar király I. Lipót (1657–1705) számára kézikönyvként szolgál reménylett tervei megvalósításához. Még a XVII. század legvégén mozgásba lendül a német betelepítés első hulláma, s ekkor kerülhet sor először a szerbek tömeges bevándorlására is. És a fék nélküli birtokadományozások lehetővé teszik a magyar arisztokrácia zömének aulikussá tételét. Ilyen előzmények után valósul meg a jászok és a kunok egykori földjének ( és ezzel együtt kiváltásaiknak) az elad ás a/elrablása. Ehhez azonban szükség volt az eladásra szánt terület felbecsülésére is. A feladat teljesítésével – írja tanulmányában Cseh Géza – Johann Christoph Franz Pentz egri katonai prefektust bízták meg, aki 1697-ben indigenátust ( külföldieknek adott magyar nemességet) kapott I. Lipóttól. Mivel magyarul nem tudott, és megfelelő helyismerettel sem rendelkezett, Sőtér Ferenc Pest megyei alispánhoz, a Jászkun Kerület nádori alkapitány ához fordult segíts égért . Sőtér vonakodva, az időt húzva-halasztva megpróbált ugyan a kényszerű felkérésnek ellenállni, hiszen mint magyar nemes az ősi kiváltságokat semmisnek tekintő bécsi politikával a legkevésbé sem értett egyet, ám végül mégiscsak közreműködött az összeírás végrehajtásában. A j ászkunokkal jó viszonyt alakított ki, és ahol tudott, igy ekezett az érdekükben közbenjárni. A magyar nyelvtudása és helyismerete okán segítségnyújtásra felkért jászkunok nádori alkapitánya, Sőtér Ferenc tehát jól tudhatta, hogy rossz ügyet szolgál, mégis részt vett a XVIII. század végi magyar történelem egyik leggyalázatosabb panamájában. Az állapotfelmérés azt a célt szolgálja ugyanis, hogy a jászkunok egykori területét eladják, mondván: sokba került a törökök kiűzése. (Hiszen már a nagyméltóságú hadvezér Montecuccoli, ráadásul hadtudós, az Aranygyapjas rend lovagja is kimondta az örök érvényű igazságot, miszerint a háborúhoz három dolog szükségeltetik : pénz, pénz, pénz.) Johann Pentzék szorgalmasan teljesítik a rájuk testált feladatot, egy esztendő alatt kész a leltár és az árajánlat: a Jászkunság szőröst ül-bőröstül egymillió rhenus (rajnai) forintot ér. Hogy aztán arról ajánlatuk megtétele előtt értesültek-e a felmérés készítői, megvan-e már a z új tulajdonos? Valószínűleg igen. A tíz hektár híján 900 ezer hektáros terület (Jászság 190 ezer, Nagykunság 240 ezer, Kiskunság 490 ezer hektár) az itteni városokkal, falvakkal, pusztákkal, az itt élő adófizető – immáron – jobbágyokkal csupán egymillió rhénus forintot taksál? Igaz, hogy a két Kunság területén alaposan meggyérültek a lakott települések, de a kevésbé megviselt jász területről, valamint Felvidék török által nem tiport t érségeiről ez a hatalmas tájegység újból életre kelthető lehet. Tudta ezt minden, a Jászkunság adásvétele körül tüsténkedő. Sőtér Ferenc nádori alkapitány, Johann Pentz frissen honfiasított katonai prefektus, Kollonich Lipót esztergomi érsek és maga I. Lipót császár is természetesen. Így aztán az áruba bocsájtott térség, az egykor privilégiumokban gazdag Jászkunság hamarosan gazdára lelt. Igaz, csak a „kikiáltási ár” feléért, ötszázezer rhénus forintokért, de az érdemdús vásárló nem szűkölködött a garanciákban. Hiszen a nyertes Német Lovagrend sikeresen vett részt a törökök elleni háborúban, Buda visszafoglalásában (1686), a zentai csatában (1697), ám mindezen érdemek elenyésznek amellett,
