Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Kontra Miklós–Molnár Mária: Hogyan ö-zött Bálint Sándor?
118 jelöntötte , de ma már jelentötte ”. Az elemzett korpuszban 56 ilyen szövegszót jelöltünk meg a 8-as kóddal, ezek fele evel, másik fele ö-vel realizálódott. Az 56 szövegszóból 39 példányt a Szöged ~ Szeged, szögedi ~ szegedi, szögediesen ~ szegediesen stb . váltakozás adott. E 39 esetből Bálint Sándor 23-at özött és 16-ot ezett. Ha ezeket a 8-as kóddal jelölt szavakat kivesszük az elemzésből, akkor Bálint Sándor a 259 ö-zhető szótagnak 40,2%-át ezte és 59,8%-át ö-zte. Ha viszont a 8-as kódú szavakkal együtt nézzük a korpuszt, akkor 132 e-zett szótaggal (41,9%) szemben 183 ö-zött áll (58,1%). 5. Ha a szótagpozíciók szerinti ö-zést vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az első szótagokban az ezés kismértékben (a lehetséges esetek 56%-ában) dominált, a másik két pozícióban viszont az ö-zés dominált (67 és 69%), lásd 1. táblázat. Másképpen azt is mondhatjuk, hogy az e-zett szótagok fele (50%-a) az első szótagokban van, s az ö-zöttekének több mint a fele (56,8%-a) a toldalékokban fordul elő. A khi-négyzet- próba szerint ez az eloszlás szignifikáns (N = 259, khi-négyzet [f=2] = 15,082, p < 0,001). 1. táblázat. Bálint Sándor ö-zése szótagpozíciók szerint (a 8-as kódú szavak nélkül) N e ö Els ő szótagban 93 55,9% 44,1% Nem első szótagban 39 33,3% 66,7% Toldalékban 127 30,7% 69,3% 6. Egyik hipotézisünk szerint „Ha a föl- vagy mög- igekötő megelőzi az igét, gyakrabban realizálódik övel, mint ha követi (fölcsönget > nem csönget föl)” (Kontra ‒ Németh ‒ Sinkovics 2016: 80). A 15 fel-/föl- kezdetű igekötős ige mindegyike az ö-s változattal realizálódott, a hátravetett föl háromszor fordult elő, s a hátravetett fel egyszer sem. A fel-/föladatok tehát hipotézisünk megerősítésére vagy cáfolására alkalmatlanok, mivel Bálint Sándor a föl- igekötőt az interjúban invariábilisan használta. 24 meg- és 2 mög- elöl álló igekötős igénkkel szemben 9 meg és 1 mög hátul álló igekötő fordul elő a korpuszban, ezek az adatok hipotézisünk vizsgálatára szintén alkalmatlanok. 7. Végül tekintsük át eredményeinket a SZÖSZI-ben megfogalmazott hipotézisek (Kontra ‒ Németh ‒ Sinkovics 2016: 80‒81.) szempontjából. A szótő első szótagjának ö-zésére megfogalmaztunk egy olyan hipotézist (1a), mely szerint ha a szegedi ö-zni tudó adatközlő nem kizárólag a standardban is váltakozó szavakat ö-zi a tő első szótagjában (tehát pl. szögény-t mond), akkor a tővéghangzóban és a toldalékban is ö-zik (pl. röndös, helyön ). Bálint Sándor itt elemzett beszéde ezt a hipotézisünket igazolja, lásd az 1. táblázatot fentebb. Megfogalmaztunk egy másik hipotézist is (2), mely szerint az ö-zni tudó adatközlők között lesz olyan, aki a tőbeli nem első szótagban nagyobb arányban ö-zik, mint a tő első szótagjában (ha nem számítjuk a standardban is váltakozó szavakat). Az 1. táblázat szerint az elemzett interjú ezt a hipotézist is igazolja: első szótagban 44,1%-os volt az ö-zés, de nem első szótagban 66,7%-os. A SZÖSZI további hipotéziseinek vizsgálata a Bálint-interjú alapján nem lehetséges, az igekötőkre vonatkozóan például a kevés adat miatt, lásd 6. fentebb.
