Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)

2018 / 9. szám - Kabdebó Lóránt: „mindenség tükre minden” (Visszatekintés Kiss Anna pályájára újabb versei megjelenése alkalmából)

85

Új forma születése. És aztán következik a

Gyolcs II. Amivel kezdetben magam inkább

vitatkozni kezdtem. Ezért nem is írtam ezekről a megnyilvánulásairól. Bár a Magyar-

Hon-Lapon egyszer el is árultam:

„egyetlen kötetével sokat vitatkoztam magamban, a Jár nyomomban

cíművel” – a 2011-es kötetével

(

Nagy

költőt

köszöntve

, 2014. január 18.

http://

mkdsz.hu/content/view/33245/210/

; letöltve: 2018. 01. 29). Korábban, szerettem, amint

a zárt hazai szellemi bezártságban a természet és a népi mitológiai nyelv segítségével

próbálta a varázsolást a ketrecben lét körülményei között. Varázsolt valóban, a szabadság lehetőségével kápráztatott. Láttatta a szabad természetet. És közben a mindennapok

keserves drámaiságát villantgatta tragikus árnyalataival. Egyszerre olvastam ki szövegeiből a szabadság sejtelmét és a rabság fájdalmas esettségeit. Aztán egyszerre csak börtönéből szabadult sas lelke felröpült ekkor gondolatban – mert szabadon használhatta már

szövegeit. Pedig mintha semmiben sem változtatott volna. Csak a ketrec tudata veszett el

mögüle.

Aztán kezdett átalakulni a varázsolás módja. Szabadon beleszőtte az ősi népi költészet varázsolásait. Nemcsak a finnugor medveénekek igézetét, hanem a világ minden

tájának népi mondókái szövődnek ihletően költészete sugalmába. Rá kell erre a megszólalásra is hangolódni. Megérteni az első kötet vége felé felolvasásra kerülő bibliás

szöveg mondandóját:

(Felemelkedve

ültéből.)

„És semmi nem ér semmit,

csak a szeretet által

munkálkodó hit!”

(Világos lett)

Ez a világosság adja a második kötet fényességét.

Mely különbözik a hazai hasonló finnugor és ősmagyar boszorkányosditól.

Lényegében különbözik valahai forradalmat megelőző időkből szerkesztőtársam, Máté

Imre

Yotengrit-történeteitől, ritmusaitól, jövőjóslataitól. Nem csak hazai néprajzi termék, „tudók” mondókáinak utánamondása, variálása. Kiss Anna éppen ellentéte ennek

a bezárkózó-védekező jövőépítésnek. Ő a világ világosságát keresi szövegei számára.

Mindenfajta, a nagyvilágból időtlenül összegyűjthető szövegepizódok összefonását,

egyetlen szöveguniverzumban való összefoglalását teremti meg. Benne és általa olyan

szavakat, mondattöredékeket, mondatokat, ritmusokat és rímeket olvashatok, amelyek – miként a mai, geológiai alakzatában kontinensekre szakadt Föld – az idők során

egymásra rétegeződtek a népek tudatában, és most egyetlen pillanatban felém, olvasója felé sugározzák a létezés emberi reagálásának szöveglehetőségét. Miként Weöres

Sándor a műköltészet és a vallásos szövegek ritmikáját építi sajátos univerzumába,

költői tejútrendszerébe, akként Kiss Anna a világ népeinek varázsolóan széttekintő

eszmélkedését vonja mindig az adott egyetlen szövegbe, az éppen akkor születő dalba,

szövegvariánsokba.

Persze Kiss Anna esetében mindez nem jelenti a magyar múlt felérezhető szöveghagyományának feledését. Sőt, annak minden mozzanatát összefonja-szerkeszti

a világ hasonló létezést felfogó hagyományával. És az ily módon összeszerkesztett

hangzásvilágot összehangolja a magyar versszövegek évszázadok során kereszténnyé

formálódott szövegépítkezésével. Összegyűjti széttekintő műveltségével mindezt, és a

most-pontokra-szakadó szöveget egyesíti az autentikus időt megérzékítő létezésformát

kiéneklő dalban. Mert Kiss Anna, amióta kiszabadult a keretesbeszéd kényszerítően