Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 1. szám - Füzi László: Bahget Iskander újabb szociofotói
113 Füzi László Bahget Iskander újabb szociofotói A szociofotó akkor, amikor Bahget Iskander Magyarországra érkezett, azaz a hatvanas évek második felében, s még később is, a fotóművészet meghatározó ága volt, a társadalom állapotáról, a szegénységről és a kiszolgáltatottak, az örök kiszolgáltatottak életéről tudósított. Úgy, ahogy azt az írói szociográfia is tette, annyi nagy előzmény után a hatvanas évek végétől újra, egészen a nyolcvanas évek közepéig. Innét nézve egyáltalán nem tarthatjuk véletlennek a Forrás című folyóirat és Bahget Iskander találkozását, Iskander a maga eszközeivel ugyanazt tette, mint amit a Forrás tett Hatvani Dániel, Zám Tibor és Buda Ferenc vezetésével. A társadalom átalakulása, a rendszerváltás időszakának lázas mindennapokhoz való kötődése aztán mintha eltüntette volna a társadalomnak az önmaga állapota iránti érdeklődését. Iskanderben azonban élt a vágy, élt annak a vágya, hogy az alullévők, a periférián élők életét megmutassa. Emlékszem, hogy az elmúlt években sokszor, nagyon sokszor indult neki a Kecskemét környéki tanyavilágnak, időnként még Orgoványig is eljutott, az átalakuló tanyavilág képi eszközökkel való megragadására tett kísérletet. Aligha gondolta azonban, hogy azt, amit keres, Pirtón találja majd meg, ebben a hetvenedik születésnapját ünneplő, a valamikori tanyavilágból kinőtt faluban. Pirtó kettőezer-tizenhétben ünnepelte a hetvenedik születésnapját, ám ez a születésnap a falu születésnapja volt, Pirtó-puszta tanyavilága ennél jóval korábbi. Magam Lakatos Vincének a Krónika a kun pusztákról című könyvéből szereztem tudomást róla, ahogy a Kiskunhalast övező tanyavilág más pontjairól is, s ebből a könyvből tudatosítottam magamban a Halas nagy, Halas hatalmas! szállóigét is. A könyv története tanulságos, a két világháború között Kiskunhalason újságíróskodó Lakatos Vincét, a későbbi filmrendezőt ezerkilencszázharminchétben Boldizsár Iván bízta meg, hogy írjon szociográfiát a Kiskunság tanyavilágáról. Mire a kézirat elkészült, már lezajlott a Néma forradalom és a Viharsarok pere, Kovács Imre és Féja Géza is hat hónapos felfüggesztett büntetést kapott a könyvéért, így a kiadó elállt Lakatos Vince könyvének megjelentetésétől. Ez történt húsz évvel később is, majd újabb húsz évvel később is. Lakatos Vince háromrészes, három időszelethez kötődő szociográfiája végül ezerkilencszáznyolcvannyolcban, a szerző halála után tíz évvel jelent meg az újraindult Forrás-könyvek első köteteként, már a rendszerváltás kezdetén. Szerkesztője voltam ennek a könyvnek, az első általam szerkesztett könyv volt ez, így emlékszem minden sorára.
