Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 9. szám - Csorba Béla: finnugrós; nomád; napszúrás; tele van az udvar (versek)
27 nomád a világegyetem szövetanyagában tobzódó nomád Fényen túl és alatt a legeslegelemibb forma legel emibb formátlansága halad mint a Kozmoszon túli s Istennek mutatja magát maga a Káosz a részekre foszló csillámló monád ügyes az elme mint kötött téli zoknik gyapjúszálait ha megvan már az elve lefejti s felgombolyítja az egyetemes anyag eltéphetetlen kusza fonalát de az izzadt büdös láb aki hordta vajh kié bár megmérhetetlen nőjön túl Tótumon és Faktum-Kvantumon vagy fogyjon akár a gombolyag a Káoszt rendszerbe foglaló tudat napszúrás imre bátyám hívott az egreske partjára ott ahol az ördögárok torkollik belé kévébe kötözni feldobálni a hereszénát mező sándor jegesmedvevadász szekerére szorult a nap vihar készült hatvannyolc nyarán fejemen meg nem volt szalmakalap se fehér kendő zsebkendő meg pláne hogy az árok vizébe mártva
