Forrás, 2018 (50. évfolyam, 1-12. szám)
2018 / 7-8. szám - „Szívügyem volt a levéltári iratanyag” (Péterné Fehér Mária ny. főlevéltárossal Kriskó János beszélget)
188 típusú adatokat lehet felkutatni, megtalálni egy levéltárban. Újdonság volt, és minden alkalommal nagyon érdekelte őket. – Mi volt a dolga, amikor 1977-ben a levéltárba került, valójában szakirányú végzettség nélkül, hiszen levéltári ismereteket legfeljebb periférikusan tanulhatott a tanárképzőben? – Miután történelmi ismereteim voltak, és Iványosi-Szabó igazgató úr is ismert, olyan feladatot kaptam, ami a levéltárosok egyik fő feladata, iratrendezést. Akkor éppen a községek iratainak rendezése volt napirenden. Ha jól emlékszem, Szank község iratainak rendezését kaptam feladatul. A levéltárosság segített hozzá, hogy szeretem rendszerbe foglalni a dolgokat. Valójában a levéltári anyagoknak is a rendszer a lényegük. Lehet a levéltár esetében is generációkról beszélni. Elődeink, mint amilyen Balanyi Béla 1 bácsi és munkatársai voltak, a 1950-es években – a megyei levéltár kialakításakor – begyűjtötték, összeszedték az iratokat a megyei településekről. A mi generációnk feladata már az volt, hogy rendezzük, szétválogassuk a begyűjtött iratokat, és kialakítsuk a levéltári iratrendszereket. Levéltárosi működésem vége felé pedig már az iratanyag digitalizációja volt a fő feladat, hogy a feldolgozott iratanyagot széles körben hozzáférhetővé, közkinccsé tegyük. Napjainkban az adatbázisok építését favorizálják. – Úgy kell elképzelnünk a hőskort, hogy egyszer csak bekerült egy nagy halom rendezetlen, kaotikus állapotú irat a levéltárba? – Előfordult számos ilyen eset is. Ugyanakkor a levéltárba bekerült iratanyag nagyobb része kevésbé volt kaotikus, inkább szétcsúszott, összekeveredett. Amikor én 1977-ben a levéltár alkalmazottja lettem, a városházán őrzött kecskeméti iratanyag a nagy egységeket tekintve már rendszerezett volt, mivel Kecskemét városnak a 19. század elejétől volt levéltára, levéltárosa is. Nekünk a nagy irategységeket kellett tovább finomítani, kutathatóvá tenni. Egy rendezetlen anyaggal a kutató – érthető módon – nem tud mit kezdeni. Borzasztó nehéz dolga lenne annak, aki ömlesztve kapna meg egy iratanyagot. Ma már törvény szabályozza, hogy ilyen eset nem is fordulhat elő, nem kerülhet rendezetlen iratanyag a kutató kezébe. Amikor rendezést említek, nemcsak arról beszélek, hogy a meglévő iratanyagot számsorrendbe rakjuk, hanem arról is, hogy bizonyos iratféleségeknek mi alakítjuk ki a rendszerét, különböző szervezeti egységeket hozunk létre belőlük, és úgy jegyzékeljük. Ez azt jelenti, hogy készítünk belőle egy olyan ismertetőt, amely segíti a kutatót abban, hogy eligazodjon az iratok között, megtalálja a számára szükséges iratokat. – Utalt már rá, hogy ez a feladat a kezdetektől fogva szinte lenyűgözte. Mit talált izgalmasnak benne? – Fegyelmezett, rendszerető embernek neveltek a szüleim. Lehet, hogy csak utólag látom így, de szinte predesztinálva voltam erre az állásra. Mindig is 1 Balanyi Béla (1911–2002) a Kecskeméti Állami Levéltár levéltárosa (1950–1953), majd a Bács-Kiskun Megyei Levéltár igazgatója (1953–1973).
