Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 4. szám - Gajdó Ágnes: A diákok szeretnek olvasni (Gombos Péter: Dobj el mindent, és olvass!)
Schiller Róbert A forrás és a patakok Ádám - nem az Ótestamentumból, hanem a Madách Tragédiájából való - ellátogatott egy falanszterbe a távoli vagy nem is olyan távoli jövőben. A jövőbeli múlt kiállított tárgyai között, egy kard, egy kutya és egy ló társaságában, két könyvet is talált: az egyik egy Homérosz-kötet volt, a másik Tacitus Agricolája. A gyűjteményt mutogató Tudós elmagyarázza, az ilyesmi szövegeket csak józan, öreg tudósok olvashatják, hogy veszélyes mérgük meg ne fertőzze a falanszter világát. „De hát a dajka tündérdaljai" - kérdezi Ádám -, azok nem jelentenek kockázatot? Vigyázunk erre is, mondja a Tudós: „Dajkáink a magasb egyenletekről, IA mértanról beszélnek gyermekinknek." Nevelés, olvasás, könyvtár persze igencsak mások lettek, mint attól Madách 150 éve rettegett, de megint csak nagyon mások, mint az ő idejében voltak Az olvasás tisztelete csak-csak megmaradt. Charles Simonyi, a Word és Excel programok megalkotója, a számítástechnika és informatika nagysága így írt édesapjáról, a száz éve született Simonyi Károlyról: „O valójában a saját internetjében - a könyvtárában - élt. Nagyon büszke volt rá, és mindig azt mondta nekünk, gyermekeknek, hogy minden kérdésre öt percen belül, öt különböző nyelven meg tudja találni a választ. Ő volt ennek az »internetnek« a google-ja." A büszke tisztelet szavait lefordította a mai olvasók nyelvére. Akik eszerint jól tudják, hogy mi az internet, de azt mintha el kellene magyarázni nekik, hogy mi (volt?) egy könyvtár, és hogyan használta az olvasója. Charles Simonyi cikke a Természet Világa különszámában jelent meg, amely Simonyi Károly születésének századik évfordulójára emlékezik. A természettudományos ismeretterjesztés folyóirata helyesen tette, hogy megidézi a nagy embert, akinek legendává vált egyetemi oktatói és nevelői tevékenységén túl sikerült a szakmájától távolabb élő olvasókat is elérnie. Hogy ők is megértsék - nem pusztán a tudomány eredményeit vagy a természettudós gondolkodását, azt inkább, hogyan része mindez az emberi kultúrának. A folyóiratszám első részében Simonyi maga beszél: a Természet Világa ban korábban megjelent cikkei közül öt a természettudomány történetének arról a hatalmas korszakáról szól, amely Kopernikusz könyvével kezdődött és a XVIII. század végéig tartott. Kopernikusz, Kepler, Galilei, Bacon, Descartes, Pascal, Fermat, Huygens, Newton ... áhítatra késztető névsor, jó lenne, ha nem a tantermek pora lepné őket. Simonyi alaposan és az ellentmondó (gyakran épp legendáiknak ellentmondó) részletek feltárásával ismerteti meg olvasóival ezeknek a titánoknak az alkotásait. Részletes fizikai ismereteket közöl: hogyan határozta meg Galilei a Hold hegyeinek magasságát, milyen kísérleti elrendezést használt Pascal hidrosztatikai méréseihez, hogyan vezette le Huygens a centrifugális gyorsulás képletét... Ezek részismeretek persze; a nagy emberek gondolkodását csak illusztrálják. A cikkek a gondolatok kialakulásáról, az eszmerendszerek egészéről szólnak. Amely rendszerek a múltjukból fejlődtek, múltukkal vitáztak, önmagukat korrigálták és állandó korrespondenciában álltak a maguk korának kultúrájával. A Kopernikusz alkotásáról szóló cikk Dantét idézi, Miltonra hivatkozik, Donne gúnyolódásával érvel. Ezek nem 106
