Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 3. szám - Hász-Fehér Katalin: „Szemed, hiszem, hogy híven fölleli” – Az Arany-ábrázolások jelentéséről

hogy már most nolle velle az Akadémia palotájába kell hurcolkodnia, pedig hát ő azt hiszi, hogy sokkal jobb neki a három pipa utcában."102

Ezek a körülmények - Juliska halálát nem sokkal követően - érthetővé teszik Arany visszavonulását, magába zárkózását. Az Akadémián jószerivel a „palota foglya" lett, naponta tíznél is több órát dolgozott; s bár a kollegialitásnak, a jó kedélynek kísérletei, nyomai ott rejtőznek a tréfás akadémiai papírszeleteken, melyeket Jókainak, Toldynak s másoknak az ülések alatt küldözgetett, elsősorban a reprezentáció, a képviselet, a hivatali szellem megteremtése, követése volt a feladata.

Hogy a munka mennyisége mellett az Akadémia szellemisége is teher volt a számára, hogy nem az ő világa volt (ez sem), több korabeli feljegyzésből látható. Rozvány Györgyék egy alkalommal meglátogatták az Akadémia palotájában, s Arany a következő szavakkal búcsúzott tőlük:

„...ha szalontaiakat látok lakomban, úgy érzem, mintha otthon lennék. Jól esik nekem, ha egyszerű keresetlen szavakkal beszélhetek velük, mint otthon szoktam volt. Bezzeg, nem úgy van itt. Itt fel kell pederiteni a beszédet, illatos kenőccsel, mint a bajuszt, mert különben sértésnek vennék, ha a beszédünket válogatott szavakkal ki nem cifráznánk."103

Még egy történet említhető, mely kétes hitele ellenére is szemléletes példája a világok közé való beékelődésnek. Darnay Kálmán, a műgyűjtő, ifjúkorában, Grazból hazatérve ismerkedett meg Arany Jánossal, bár csak jó ötven évvel később írta le élményét. Pesten jártában Abafi Lajost kereste fel, hogy Ráth Mór utódjától nem került-e Abafihoz annak levelezése. A kézirat-kereskedéssel is foglalkozó Abafi felengedte őt a padlásra, hogy válogasson a ládákban, ahol Darnay rábukkant Arany leveleire, s háromszáz forintért - akkor igen nagy pénzért - vásárolta meg a költő kiadóhoz írott és más egyéb levelezését. Hogy hogyan került ez az anyag, különösen a nem kiadóhoz írott levelezés Abafihoz, nem tudni. Abafi Aigner Lajosról annyi ismeretes, hogy a Figyelő és a Koszorú szerkesztése idején Aranynak dolgozott, ő gondozta az „Uj könyvek" rovatot. Darnay ezután Pulszky Ferenc látogatására ment a Nemzeti Múzeumba, s a Múzeumkertben felfigyelt egy öregúrra, aki egy alföldi, falusi házaspárnak magyarázta az ott felállított szobrokat. Darnayt később úgy tájékoztatták, Aranynak ez az egyik kedvelt szórakozása volt. Pulszkynál ezüstterítékes ebéd várta őket, s Arany is megjelent az ebéden, ám az egész étkezés alatt egyetlen szót sem szólt, noha Darnaynak minden vágya az volt, hogy hallhassa hangját. Mintegy két óra múlva, búcsúzáskor szólalt meg Arany: „No, majái kibeszélgettük magunkat, majd holnap ismét eljövök és folytatjuk."104 A kézirataira sorsot, illetve pénzt vető kereskedő s az ezüstterítékes ebéd környezetében ennyi mondanivalója volt.

102 B. M.: Az akadémiai tagok albuma, Bolond Miska 6(1865)/26, 101-102., itt: 102.

103 Sáfrán, i. m., 155. Rozvány György emlékezései.

104 Darnay Kálmán: Kaszinózó táblabírák, Korfestő történeti tréfák egykorú képekkel, I. k., Budapest, Athenaeum [1928], 108-114.

26