Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Füzi László: A világ változása (III. rész)
19. Mindennek volt előzménye és következménye, még ezerkilencszázkilencvenben közöltük Szilágyi Domokos A Volga Nyugaton című útirajzának teljes szövegét, ha jól emlékszem, ez erősen meghúzva eredetileg A hét című bukaresti lapban jelent meg, az emlékezem egyébként jóval később tette a közlésünket. Szilágyi István, Lászlóffy Aladár járt nálunk, a Hollóidő című Szilágyi István- regénynek szép bemutatója volt Kecskeméten. Marosvásárhelyről is a barátaink máig mindazok, akik akkor is a barátaink voltak, Markó Béla, Gálfalvi Gyuri, Kovács András Ferenc. A kárpátaljaiak is meghívtak bennünket, a táj adta élményekben és társadalmi tapasztalatokban lettünk gazdagabbak, a tomboló posztszocializmus nyomait láttuk az elképesztő szegénységben, a nyílt csempészetet a nélkülözésben. Utaztunk, olvastunk, szerkesztettünk, nem munka volt ez, hanem kíváncsiság és öröm, maga az életünk. 20. Az említett útirajz Szilágyi Domokos, Majtényi Erik és Majtényi Ágnes utazását örökítette meg, ezerkilencszázhetvenkettő őszén a norvég PEN-klub meghívására tettek látogatást Norvégiában. Szilágyi Domokos útközben jegyzeteket készített, ezek alapján született meg az útirajz, közlésre, már A hétnek is, Majtényi Erik készítette elő. Ott nem jelenhetett meg a teljes írás, így került sor a mi közlésünkre, az útirajzot egy teljes Szilágyi Domokos-számba illesztettük, ennek szerkesztésében Szakolczai Lajos vett részt. A számot újralapozva megállított a Nagy Máriával készített interjú, Cs. Gyímesi Éva tanulmánya, a bekötött évfolyam számait lapozva pedig Lászlóffy Aladár Erdélyi templomok fehére című verse állított meg, ott a helye Bretter György korábban említett esszéje mellett. Idézek a versből: Erdélyi templomok fehére // vigyáz az idő türelmére. // A templom mindig ünneplőben // állott a mívesnap időben. // Vándor, ki bárhová is mennél // úgyis nagy szeme előtt lennél. // A tornyok mind utánad szólnak: // nélküled mi lesz velünk, // holnap, // mikor a közel és a távol // egymással rólunk is elszámol? // Keresd magadban azt a sarkot, // amely szívednek otthont alkot, // a legcsendesebb csendességet, // melyben már csak a lélek éghet, // amely nem bontatott le, nem rom, // még ép és tiszta, mint a templom. Lászlóffy Aladár versét olvasva Kerényi Grácia Bajcsy-Zsilinszky Endre emlékének ajánlott verse rémlett fel az emlékezetemben, még ezerkilencszáznyolcvan- hatban közöltük, emlékszem, Kovács István hozta a szerkesztőségbe: Zsilinszky meg Esze Tamás. // talpaskodás, példaadás, // példaadás, égszakadás, // égszakadás, földindulás, // és kattogás - vér a falon, - // Gépfegyver? Vagy szárazmalom? // (Az akasztás halkabb halál, bár egyik másik kiabál.) ... kivagyiság, vértanúság - // műemlék a lánc és husáng. // bitófa és Petőfi-fa, // kis Túr és háborgó Tisza; // de míg van Kisar és Nagyar, // rímhívó névszó a „magyar" - // s a tarpai szárazmalom // kattog, mint konok rágalom. 256
