Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Fekete J. József: Az idegenség határai

Egyetlen példát említettem, ezzel szemben a Magyarországon is ismert, a Vajdaságban népszerű és kedvelt Kontra Ferenc műveiben folyamatosan a régiónkhoz kötődő tapasztalatait jeleníti meg. A Drávaszögből indul, és számos, ausztráliai, nyugat-európai kitérő közben oda is tér vissza, folyton az idegenség és az otthonosság mezsgyéjén jár kiváló tollú határsértőként, miközben a hallomásból ismert, a családi legendáriumban megőrzött történetek közé szövi saját történetét, az otthon emlékét és az idegenben megélt megpróbáltatásokat. Ez a kettősség végigkíséri pályáját, két kicsúcsosodása mindenképpen a szülőföld irodalmát a Horvátország magyar irodalma című kötetbe foglaló eltökéltsége, illetve a kultúrtörténeti és szellemi kalandok nyomán keletkezett, Angyalok könyve című műve között ívelő feszültség mentén érzékelhető. Irásművészete a balladaszerű értékmentéstől a kíméletlen realizmusán át a mélyen intellektuális prózáig terjed, amit a nyelv és a stílus felismerhetően, fegyelemmel ural.

Még egy falbontó

Brasnyó István regényeinek tulajdonképpeni tétje: megragadhatatlansá- gában megragadni korunk embere és korunk regényhőse személyiségének dezintegrálódását, ami kukoricagránát repeszeiként röppenti szét az érzelmeket, gondolatokat, személyiségjegyeket, nem hagyatkozván idő- és térbeli fogódzókra, sem korszakjellemző pillanatokra, hősei a létezést csupán vetülő homályként, szél által sodort nyúlárnyékként tapasztalják, saját mivoltukról is kétes információkkal rendelkeznek.

Regényművészetének középpontja a Família, amely az areális, a nyelvtől, felekezetiül, etnikumtól független, területi jellegű irodalom magyar reprezentánsa, ami periférikusságában és minor jellegében a kultúrák közöttiséget mutatja fel léttérként.

A vajdasági magyar irodalom interkulturális diskurzusát Csányi Erzsébet az egymást átható kulturális kódok deltájának metaforájával írja le, olyan helyként tételezvén azt, ahol találkozik a kezdet és a vég, a Nyugat és a Balkán, és egymás felé áramolnak az impulzusok, „ahol eleve a születés és elhalás, a létrejövés és megszűnés minduntalan kiújuló drámája zajlik", „ahol érintkezik a vég és a kezdet". A nemzeti kisebbségi kultúrát a sok, vagy legalábbis több irányba gyökerező identitás jellemzi, ami esetünkben a volt jugoszláviai kulturális kontextusban magyar identitásként képződött meg, alkotóművészeink látszólag természetesen élték meg ezt a „plurális kódrendszer" (Virág Zoltán) által meghatározott önazonosságot, viszont fel kellett vállalniuk a kódrendszerek közti átlépések traumáit is. Erre vonatkozóan szögezi le Csányi, hogy: „A határ maga is deltaszituáció: felbomlás, identitásvesztés, önmegkérdőjelezés, önmegszüntetés, szinte a halál átlépése és valami többlettudással való újjászületés. A delta gyűjtőmedencéje az Én és a Másik, az otthon és az idegen, a kicsi és a nagy, a forrás és a cél, a periféria és a centrum, a marginalitás-minoritás és a dominancia közötti ingalétnek.''

185