Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Kabdebó Lóránt: „Augusztus 9-e van, a születésem napja” (Emlékfoszlányok Ratkó Józsefről és költészetéről)
Évezredek sűrítődnek ebben a múltat építő, leépülő jelenben? De nem csak! A vers hangulata megfordul, iránya a múltból hozza a biztatást. Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után most ebben a múltat vállalva építő képben én az épülés távlatát is látom. Mintha Makovecz katedrálisait előre látná általa Ratkó József. Azokat akarta igazándiból teremteni. És amikor az önszáműzetés kuruchagyományú dalát kezdi mondani, ma megcserélem a szereplőket. Látom benne a minket pusztító jövevények hullámzását is. Akiktől most és itt és mi félünk. Egyre inkább. Világviszonylatú szembenézés az emberfaj veszélyeivel. A félelem világnagyra növesztésével. Búcsú. Magunktól búcsúzunk Ratkóval, és közben kezdem megérteni a más világoktól búcsúzokat, akik felénk törnek, kerítéseket ostromolnak. Őket is hajtja a félelem. Az egész világ ennek a félelemnek lesz hordozója: Szegődik az ember madárnak s dobnak utána követ. Szájukból fegyver származik, szívemre célzott gyűlölet. Kitéve a foguk közül fútt förtelmes fagynak, rágalomnak, indulok melegebb hazát keresni ártatlan dalomnak. Elhúzok Délnek, nem jövök ide többé soha. Fogadott földem fölött tündöklik szárnyam nyoma. Ebben az otthont kereső dalban benne lélegzik a menekülő én, de ott látható a menedékre vágyó hódító-pusztító is. A népvándorlás keserves látomása, amelyet Határ Győző regénye, Az őrző könyve Ratkót megelőzően borzadva gondol végig még itthon, de csak Ratkó kései versei idején, akkor már a splended isolation szigetére menekülve-lakva jelentethet meg. Persze nem lesz nekünk könnyebb, ha rádöbbent egy valaha megírt érzékeny regény, vagy a félelembe menekülő költő dala, hogy mindenki mást keres: mindenütt a világon keres valaki menekülő valamilyen menedéket. De ez egyben a már felépített menedékek pusztulásával is egybecseng. Közmondásossá váló vandálok, vagy a sacco di Roma pápaságot is veszélyeztető keresztény katolikus zsoldos pusztítói? Lesznek-e közöttük megértő Odoakerek, akik csak nyugdíjba küldik a Romulus Augustulusokat, avagy a Róma nevelte, ifjúságában túszként ott élt Attila valamely utódja megáll-e majdan Párizs vagy Róma kapujában, vagy betöri Bizánc kapuját, mint Botondról hirdetik a krónikák? Kalandoznak a menekülők, majd szétszóratnak, avagy kultúrát váltva beilleszkednek egy-egy környezet történelmi rendjébe? Valóban a Búcsú szó szerintisége vár a világra, avagy a dallal vágyott megértés, a feloldozódás 161
