Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Hamvas Béla: Divat és ideológia

elv a férfi egzisztenciális személyazonossági igazolványa. Minél primitívebb a férfi vagy a nő, számára ez a személyazonossági igazolvány annál fontosabb. Viszont megcsúszott nő elveket vall, és megcsúszott férfi divatosan öltözködik: ilyen esetben a nőben elnőiesedett Animusról, a férfiben elférfiasodott Animáról van szó. Az ilyen lényeknél a dialógus hiányos. A feszültség lefokozódik. Ezért kelti az ilyen nő és férfi a szexuálisan üres (hermafrodita) benyomását.

Az Animus és Anima beszélgetése parole intérieure*. A férfi és a nő beszélgetése a nyelv. A kétszer kétszeres feszültségben való drámai beszélgetés a divat és az ideológia. De nemcsak beszélgetés, hanem bájolás. Divat is, ideológia is, mágikus kommunikáció és hódító gesztusok klaviatúrája. A divatban és az ideológiában a férfi és a nő nyílt kommunikációja folyik, de az Animus és Anima rejtett kommunikációja benne oszcillál. Pszichológiai síkon az Animus és Anima a tudat alatt lappang. Egzisztenciális síkon a pszichológiai szembenállás kivilágosodik. A pszichológiai és az egzisztenciális helyzet között nívókülönbség van, s az egzisztenciális a pszichológiainál ugyanannyival mélyebb (primordiálisabb), mint amennyivel magasabb (spirituálisabb). Egzisztenciális vonalon a divat és az ideológia nem pszichológiai, s így nem is szexuális probléma többé, s így nem is parole intérieure, hanem objektív nyelv és dráma. Ezen a vonalon a nő lényét veti az öltözködésbe, nemcsak feslettségét, s a férfi is lényét, nemcsak bolondságát. Itt már szabad játéka van a divatban a nő elaljasodásának és tisztaságának, éppen úgy, mint az elvben a férfi fennhéjázásának és fenségének. Az egzisztenciális, ezen belül a morális és szociális tényezők a divatot és az ideológiát természetüknek megfelelően differenciálják, s ugyanakkor integrálják.

Ez a kérdés egzisztenciális síkon.

Religiózus síkon pedig a következő: soha sincs kettő, mindig legalább hárman vannak. Az Animus (Én), az Anima (Te) és a Szó. Dialogikus helyzet sincs. Dialektika nincs. A harmadik mindig jelen van: a szó - s ez a transzcendens betörés jele. A pszichológiai és az egzisztenciális réteg felszámolása és a transzcendálás megindulása a harmadikban és a harmadikkal és a harmadik által. A harmadikban (a szóban) az egzisztenciák elvesztik magukat, és ebben az elveszettségben felébrednek saját abszolút lényükre. Extrém divatoknak és ideológiáknak ez a jelentősége: paroxizmusig fokozott egzisztenciák, a divat és az ideológia bájolásában mágikusan felfokozott lények. Az Animus és Anima nem pszichológiai tényezők, nem egzisztenciális partnerek, hanem religiózus Hatalmak. Az ember nem pszichológiai, nem egzisztenciális síkon éli őket, hanem religiózusan, mint „érinthetetleneket", mint „szakrális" valóságokat. Nem lehet őket megkerülni. Az egyetlen mód, ahogy velük érintkezni lehet, az a hódolat.

A divatban a nő, az ideológiában a férfi mint religiózus lény mutatkozik be. Ez a dolgok harmadik és végső értelme. Az egzisztencia és a religiózum között nívókülönbség van, és a religiózus az egzisztenciálisnál ugyanannyival mélyebb (primordiálisabb), mint amennyivel magasabb (spirituálisabb). A divat és az ideológia religiózus jelenségek. A divatban a nő szakrális személlyé változik, éppen úgy, mint a férfi az ideológiában. így válik ténylegesen és az abszolútumban jelentékennyé. így vonja magára a figyelmet, de így válik becsülésre, csodálatra, hódolatra méltóvá. A divat és az ideológia szakrális rítusok, ezért ébresztenek áhítatot, a nő öltözködésével a férfi, a férfi elveivel a nő áhítatát.

129