Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában
váltakozása lehetőségeinek tökéletes kihasználásával. Nem véletlen, hogy legfőbb erőssége a világítás: kevesen tudták olyan látványosan és hatásosan megvilágítani az emberi arcot, mint ő. Ez is fényképhatást kölcsönöz beállításainak. Ha pedig kimerevítjük tájképeit, kockáról kockára egy-egy megtervezett, szépen komponált fényképet (nóta bene: lefotografált festményt) kapunk. A folyamat megfordításakor, mint valami furcsa, fotográfiai reciprok érték megjelenésénél, rögvest kitűnik, hogy minden külső felvétele szép állóképek egymásutánja, megmozdult fényképsor. Eme törekvésére, stílusának erre a meghatározó jegyére vezethető vissza a lassú kameramozgatás, a kicentizett, türelemmel kiszámított second plánok ráérős ismétlődése, a hétköznapi vizualitás kitüntetett artiszti- kummá emelése. Ez a mára többé-kevésbé elhagyott (sokak szerint elavult) módszer alkalmatlannak bizonyult a tobzódó színorgia, a kapkodó, már-már klipszerű képmozgatás modern követelményeinek teljesítésére. (Ami egyébként a maga felfokozott, gyors tempójával káros is lehet, mivel egy ponton túl meghaladja a néző appercipiáló ingerküszöbét.) Mindezek alapján a nevezetes „titok" fölfejtéséhez nélkülözhetetlen megállapítani az irányadó premisszákat: a) Makay Árpád erdélyi gyökerű magyar karaktere, származása és neveltetése okán megvetett minden hazugságot, a népellenes uralomra törő, idegen szívű kommunistákét éppen úgy, mint „odaát" a népámító hollywoodi manipulátorokét. b) Makay Árpádnak „hőskori" fekete-fehér filmtechnikán művészivé csiszolt tudása hosszú távon és más kultúrkörben egyre kevésbé volt összeegyeztethető az amerikai megrendelők harsány agfacolor követelményeivel. A fentiekből levonható konklúzió mára evidenciaként érvényes: Makay Árpád minden tehetsége, szorgalma ellenére sem iratkozott - iratkozhatott - fel a világ- karrierrel dicsekedhető amerikai magyar filmoperatőrök listájára. Újra itthon, tétlenül Az ígéretes történelmi fejlemények reményében jó döntést hozott: 1990 tavaszán, a rendszerváltó kísérlet kezdetén visszaköltözött az óhazába. Annak ellenére, hogy 1981-ben - vagyis kilenc éve! - önálló video- és produkciós vállalatot alapított feleségével Arpart Films Inc. néven, és cége biztosította kényelmes megélhetésüket, a szocialista rendszer összeomlásakor mégis Magyarországot választotta. Hittel és reménnyel érkezett. Meg sok évtizedes tapasztalattal, amit a televíziózás, az elektronikus képalkotás területén új, korszerű ismeretekkel gyarapítóit. Neki már nem csupán Európában, de Amerikában is neve volt, jól csengő név a Golden Globus-díj kitüntetettjeként. Sportos, erős fizikummal bírt, amit nem töpörített össze a megélt nyolc évtized. Szellemi frissességét tökéletesen megőrizve készen állt az új feladatok teljesítésére. Szívesen forgatott volna, és még szívesebben tanított volna. A közönség bizonyára örömmel fogadta volna az új Makay-filmet, ami bizonyára fekete-fehér formában került volna a mozikba. S a filmszakma ifjú inasai (szalonképesebben: az akkori főiskolai operatőrnövendékek) is tanulhattak volna tőle a kompozícióról, a világításról s megannyi 97
