Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Juhász István: Két arc a vetítőgép fénysugarában
tésképtelen főhős törvényszerű meghasonlása, a cselekmény erősen sodró irama a végzet felé, de mindenekelőtt Makay Árpád egypár lenyűgöző képsora. A budai Ág utcai találkahely vidékies kisszerűsége örökké félhomályos udvarával. A parányi szobában játszódó szerelmi jelenet Karády frivol, tükörből követett vetkőzésével. S az alkonyi rakparton ácsorgó, halálra készülő Jávorral, amint félközeiből üres tekintettel mered a koszosszürke Dunára. Filmfényképész és mozgóképíró Megírta: kora ifjúságától szeretett fényképezni. Akarva-akaratlan megtanult képet szerkeszteni - szeretett szakmai kifejezésével: komponálni -, és hamar megszokhatta, hogy bármilyen kompozíciója részben vagy egészben a szeszélyes fényviszonyok függvénye. Segédoperatőrködése során a Hunniában tovább fejlesztette ezt az ösztönös érzékre épülő tudást, amihez már nélkülözhetetlen tapasztalat társult. (Arra mindig vigyázott, hogy az idők során felhalmozott tapasztalás ne váljék rutinná a felvevőgép gépies mozgatásával.) Fáradhatatlan szorgalommal, és gyakorta másokat már szinte idegesítő türelemmel kereste a legjobb beállítást, a színészeket legelőnyösebben megörökítő pozíciót. Bevallotta, olykor ez a fajta kitartás némely rendezők idegeire ment, tökéletesre irányuló törekvéseit időpazarló pepecselésnek tartották. O mégsem tett engedményt - és rendszerint neki lett igaza. Egy-egy muszter levetítése után a hosszadalmas munkanap végén a korábban gyorsabb tempót diktálni akaró rendező gratulált a felvételekhez - és később engedte őt a maga módján dolgozni. Erről így emlékezik a kéziratos credóban: „A munkatársaimmal mindig a legnagyobb összhangban dolgoztam. A fény tulajdonságainak változatosságával, a lencsék sokféleségével, színnel, szín nélkül, a hang és a zene aláfestő erejével, a látószög variánsaival, a film pergésének változásait felhasználva, a laboratóriumi és optikai fogásokkal minden elképzelhető képi jelleget ki lehet fejezni, ha az ember ismeri a film ABC-jét." Nem kétséges, messze túllépett a szakmai ábécé alapvető követelményein, erőteljesen kifejező, élvezetesen választékos filmnyelvet teremtett. Képtelen volt megalkudni, ha két változatból a több időt, a nagyobb energiát igénylő adta az ideális megoldást. Nem elégedett meg az olyanfajta operatőri minimumok teljesítésével, mint:- a pattanást eltüntetni a színésznő arcáról,- a nappalból éjszakát, az éjszakából nappalt ügyeskedni,- a kapukilincs helyett a kapunyitó személyt mutatni,- a mikrofont nem engedni belógni a képbe,- a szereplő félrenéző, civil pillantását kivágatni,- a műtermi ajtócsapódást nem földrengésként ábrázolni... és még hosszasan sorolhatók azok a (mű)hibák, amelyek bizony a kor egynémely filmjénél - horri- bile visu! - elő- meg előfordulgatnak. Nincs mozgalmasabb, változatosabb filmes munka az operatőrinél! Valahány film valahány beállítása új meg új feladat elé állítja, más és más a téma, a helyszín, a színész, még a rendező sem ugyanaz. Különböző egyéniségek, stílusok, követelmények teszik egymástól eltérő próbákra a felvevőgépbe tekintőt. Makay nem panaszkodhatott: ötvenkét hazai megbízása markánsan különböző még akkor is, 89
