Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Sasvári Edit: Konjunktúra plusz kiszorítás (Kassák Lajos önköltséges kiállítása a budapesti Fényes Adolf Teremben)
lítása Magyarországon. Az első - nem sokkal bécsi emigrációjából való hazatérése után - 1928-ban volt a Mentor galériában és könyvesboltban5 Budapesten, majd harminc év szünet után6, 1957-ben vidéken egyszerre három helyen is kiállított: a székesfehérvári István Király Múzeumban, az esztergomi Városi Könyvtárban és a budapesti Csók István Galériában. Újabb öt év múlva, 1962-ben a Magyar írók Szövetségében, 1965-ben a Fiatal Művészek Klubjában (FMK) és a kecskeméti művészklubban, 1966-ban pedig a kaposvári könyvtárban. A pécsi Janus Pannonius Múzeumba tervezett kiállítását a Baranya Megyei Tanács akadályozta meg, a friss Kossuth-díjas7 Kassák FMK-beli kiállításának szervezői ellen fegyelmi vizsgálat indult, és az intézményt másfél évre bezárták.8 Végül e tanulmány témája, az 1967- es Fényes Adolf termi kiállítás - amely egyben Kassák életének utolsó kiállítása is volt. A felsorolásból kitűnik, hogy Kassák művészi jelentőségét és személyes nagyságát elismerők körében jelentős igény lehetett a hatvanas években Kassák művészetének bemutatására. Volt tehát egy erős konjunktúra, viszont ezek a kiállítások perifériális helyekre szorultak, sokszor ott is csupán néhány napig vagy néhány óráig tartottak nyitva. Egy kiszorító jellegű nyomás nehezedett tehát a festő Kassákra. Konjunktúra plusz kiszorítás, egy időben. Ez az ellentmondásos konfiguráció nagyon jellegzetes mintázata a Kádár-kor szellemi teljesítményeit körülvevő helyzetnek. Sokkal inkább, mint a „tiltás" fogalma, ami mára szinte teljesen elhasználódott kifejezéssé vált a korszak leírásában. Mi volt a baj Kassákkal? Nemcsak a húszas évektől konzekvensen építkező absztrakt festészete miatt szorult ki a korszak művészeti diskurzusából, hanem ő maga is ellentmondásos személyiségnek számított a kádári hatalom szemében. Bár művészete nem felelt meg az új rezsim kánonjának, nemzetközi reputációja és a művészeti életben kivívott tekintélye miatt mégis „elhallgatva tisztelték" őt. Főként baloldali, szociáldemokrata múltja miatt megőrizte tekintélyét a politikai elit tagjai előtt is, annak 5 Egy magánkézben működő kis budapesti üzlet, a Mentor könyvesbolt vállalta fel az európai és a magyar kultúra modern jelenségeinek a megismertetését és terjesztését az 1922-1932 közötti időszakban, egyfajta alternatív „kultúraközvetítő centrumként". A magyarországi avantgárd és modernizmus színe-java szerepelt itt kiállításokkal, felolvasásokkal, kiadványokkal. Mivel a bolt programja és szellemisége élesen szemben állt a radikalizálódó Horthy-korszak értékvilágával, 1932-ben politikai okokból betiltották működését, tulajdonosai később külföldre távoztak. Irodalom: Mentor könyvesbolt. Modem könyvek modern grafika 1922-1930. Kassák Múzeum, Budapest, é. n., szerk.: Csapiár Ferenc. 6 A húszas évek végétől az ötvenes évek elejéig tartó közel három évtizedben Kassák felhagyott a képzőművészettel. Ebben az időben főleg a magyarországi munkáskultúra nagyszabású programjának megszervezésével és lapszerkesztéssel foglalkozott. (Munka-kör, Munka című folyóirat). 7 Kassák 1965. április 4-én Kossuth-díjat kapott irodalmi munkásságáért. 8 Szabó László interjúja Fajó Jánossal, 1988. október, MNG adattár 23112/1990. Az interjú szerkesztett változata megjelent: Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben. (Szerkesztő: Nagy Ildikó), Képzőművészeti Kiadó - Magyar Nemzeti Galéria - Ludwig Múzeum, Budapest, 1991, 172-173. 60
