Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 7-8. szám - Sasvári Edit: Konjunktúra plusz kiszorítás (Kassák Lajos önköltséges kiállítása a budapesti Fényes Adolf Teremben)
Sasvári Edit Konjunktúra plusz kiszorítás Kassák Lajos1 önköltséges kiállítása a budapesti Fényes Adolf Teremben Kassák Lajos 1967-es Fényes Adolf terembeli2 kiállításának történetét kitűnő és tárgyilagos kutatásokra alapozva röviden és tényszerűen Csapiár Ferenc foglalta össze 2002-ben.3 Részben Csapiár írásának nyomait követve, de az ő nézőpontjától eltérően4 kultúrpolitikai és kultúrtörténeti összefüggésben vizsgálom az esetet. Az 1967-es Kassák-kiállításban sok szál fut össze, ezért is különösen alkalmas az elemzésre. A különböző szálak futását, előzményét, a történetben játszott szerepét és továbbélését követem végig ebben a tanulmányban. Lássuk tehát, melyek ezek. Alapvetően két vastag szál keresztezi egymást: 1. az 1967-es kiállítás szerepe Kassák életművében, 2. a kádári-aczéli kultúrpolitika alakulástörténete a vizsgált korszakban. Ez a két főszál a vizsgálat során továbbiakra bomlik. Különös figyelmet érdemel, hogy a magyar avantgárd emblematikus figurájaként ismert Kassák Lajosnak életében mindössze tíz alkalommal volt egyéni kiál1 Kassák Lajos (Érsekújvár 1887 - Budapest 1967) író, folyóirat-szerkesztő, képzőművész, mozgalomszervező. A félig magyar, félig szlovák származású Kassákkal egy új, szuverén művésztípus jelent meg Magyarországon a huszadik század tízes éveiben. Műveltségének nem volt családi és iskolai bázisa, mégis újító erejű és átfogó gondolkodást alakított ki, és a maga erejéből vált nemzetközileg is ismert művésszé. Egyik úttörője volt annak a ma aktuális gondolkodásnak, amely a művészi tevékenységet nem kizárólag az esztétikai határokon belül jelöli ki, művészi munkájában a társadalomkritikát merész jövőalakító elképzelésekkel egyesítette. 1920-ban Bécsbe emigrált, ahonnan 1926-ban tért haza. Ez idő alatt MA című folyóirata révén munkakapcsolatba került az európai avantgárd legjelentősebb folyóirataival és alkotóival. A hatvanas évek fiatal avantgárd generációja „apafiguraként" tekintett Kassákra. 2 A budapesti Fényes Adolf Terem a Műcsarnok és az Emst Múzeum mellett a kortárs művészet legfontosabb bemutatóhelyeit egyesítő úgynevezett Kiállítási Intézményekhez tartozott a hatvanashetvenes években. Ez a meglehetősen kedvezőtlen adottságokkal rendelkező, kis alapterületű helyiség kapta azt a szerepet, hogy rövid, alig kéthetes időtartamban bemutassa a rendszer által nem tiltott, de nem is preferált művészeket. 3 Kassák születésnapjai, 1917-1967, Kassák Múzeum, Budapest, 2005, szerk.: Csapiár Ferenc. 4 Csapiár Ferenc irodalomtörténész, 1976-os alapításától a Kassák Múzeum igazgatója volt, 2007-ben bekövetkezett haláláig. Többek között Csapiár áldozatos munkájának köszönhető, hogy Kassákot mint absztrakt festőt kanonizálta a művészettörténet a Kádár-korszakban, ami nagy fegyvertény volt. Csapiár Kassákkal kapcsolatos írásait is alapvetően a kanonizációs szempontok befolyásolták. Az összeállítás közlésével a 130 éve született, 50 éve elhunyt Kassák Lajosra emlékezünk. (A Szerk.) 59
