Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 7-8. szám - Orosz István: Buda halála

változatlan irántuk. Ha nem is olvassák őket, büszkék rájuk, s ha könyvek iránt érdeklődünk, feltétlenül ezeket mutatják először...” Ahogy egy magára valamit adó falusi porta nem lehetett meg Arany klasszikus művei nélkül, úgy a patika könyvtára sem, nóta bene a patikus aligha tett különbséget saját könyvespolca és a gyógyszertáré között, boldogan ütötte bele mindegyik keze ügyébe eső kötetbe, pláne a klasszikusokba, a hivalkodó „őrangyalos" stemplit.

Ha nem is tudjuk, hogyan és mikor került Nagy Ferenc csépai gyógyszerész tulajdonába a Buda halála, az viszont pontosan tudható, hogy a gyógyszertárak államosítására az egész országban egységesen és meglepetésszerűen, egyetlen nap alatt, 1950. július 28-án került sor. Nyilván ekkor, ezen a pénteki délelőttön menthette ki az üzletből valaki a könnyen zsebbe rejthető (10x14,4 cm-es) Buda halálát, azt gondolván, hogy talán nem okoz felbecsülhetetlen kárt a friss állami tulajdonban. A procedúra egyformán zajlott mindenütt, Csépa sem lehetett kivétel, az üzletben található ingóságokat leltárba vették, lepecsételték, a bejárati ajtó zárját lecserélték, a patikus lakásába nyíló átjárót befalazták. Szívesen képzelem úgy, hogy Babuci születésnapi ajándékként adja át Csépára hazalátogató apánknak a megmentett könyvet. (Apu július 13-án volt 25 éves, már gimnáziumi tanár Kecskeméten, ahol eljegyzett menyasszonya van anyánk személyében, de a szünidő egy részét még Csépán tölti az édesanyjánál.) O, Babuci lett volna az ápolónő a hadikórházban? Ha igen, akkor alighanem a két közeli város, Kunszentmárton vagy Szentes kórházában kellett dolgoznia. Azért választom inkább Szentest, hogy leírhassam, az ottani iskolából átalakított kórházban lábadozott egy ideig Heinrich Böll is.

A másik pecséten feltüntetett Angolkisasszonyok lehettek a könyv első tulajdonosai. Az intézmény mint felsőbb leányiskola 1875-ben kezdte meg működését. Első otthona Pesten a IV. Lipót (1899-től Váci) utcában volt, később a IV. Irányi u. 3. sz. alatti épületbe költözött, a mi könyvünket tehát a Váci vagy az Irányi utcai épület polcáról emelhette le valaki. Úgy képzelem, hogy az első jegyzetelő még e felső leányiskola tanulója (vagy tanára) lehetett, erre utal a „Deo Gratias!" fohász és a többes szám: „befejeztük", és ezt erősíti a pedáns, tartalomjegyzék-szerű összegzés is a könyv végén. A Tanácsköztársaság idején az iskola egyházi jellege megszűnt, az átalakulás során a könyvtárat is „szanálták", talán akkor, 1919-ben indult el máig tartó vándorújára a Buda halála.

Összefoglalásképp leírom az eddigi állomásokat: 1900 táján megjelenik a Franklin-Társulatnál, 1914 előtt a budapesti Angolkisasszonyok könyvtárába, majd 1919-ben egy alföldi iskolába kerül. 1944-ben az iskolából hadikórház lesz, a könyvet egy ápolónő veszi magához, tőle kerül a csépai Őrangyal patikába. 1950-ben a patika államosításakor menti meg Nagy Andrea, ő ajándékozza Orosz László kecskeméti tanárnak, akinek halála után fia Budakeszire viszi a Buda halálát.

P.s.: Egyszer apám, látva, hogy tíz év körüli unokája, Imola (a keresztlányom) elmé- lyülten olvas valamit, történetesen a Harry Pottert, bosszúsan jegyezte meg: olvasná inkább a Buda halálát! Azóta a családban szállóigévé vált a mondás, amely többé-kevésbé minden szituációban jól használható: Mondd, te mért nem inkább a Buda halálát olvasod?

(2017. március 2-án, Arany János kétszázadik születésnapján)

41