Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Pintér Lajos: Egy főszerkesztő emlékezete (Emlékezés a 80 éve született Hatvani Dánielre)
Egy főszerkesztő emlékezete Emlékezés a 80 éve született Hatvani Dánielre Fekete csillag Örvény örvényt hív elő hangjára vad zuhatagnak: porladozó félelmeimnél a sziklák hatalmasabbak. Mennykő gördül, már nem lehet bélelt odúba visszatérnem. Fölöttem hullám csap össze s így ébren vagyok, ébren. Minden szó véres áldozat - felmutassam melyik istennek? Kárhozat lobban, szívemben fekete csillag reszket. Hatvani Dánielt még gimnazista koromban, úgy 1969 táján ismertem meg. Csongrádi gimnazista voltam, az akkortájt induló Forrás folyóiratnak lelkes olvasója és pályakezdő író. Csongrádról elküldtem verseimet a Forrásnak, nem közöltek, de bátorítottak, és ezért elhatároztam, hogy személyesen is ellátogatok a szerkesztőségbe, Kecskemétre. Még a régi kecskemétiek közül sem sokan tudják: a Forrás első szerkesztősége az úgynevezett Ókollégium legfelső szintjén volt. Patinás épületbe léptem be, évszázadok léptei által koptatott falépcsőkön lépdeltem fel, olyan lépcsőn, amelyet egykor Jókai Mór is koptatott. Nem születik az ember főszerkesztőnek, Hatvani Dániel is a folyóirat segéd- szerkesztője volt akkor, és a helyi megyei lap újságírója. Varga Mihály, az akkori főszerkesztő, az alapító főszerkesztő fogadott, és érkezésemre telefonon riasztotta Hatvani Danit, hogy jöjjön be a szerkesztőségbe. Mindkettőjükkel akkor találkoztam először. Később, épp negyven éve, 1976- ban az akkor már főszerkesztő Hatvani Dániel hívására kerültem magam is szerkesztőnek a Forrás szerkesztőségébe. Bibó István, a neves társadalomtudós mondotta, hogy azt írják a fejfájára: élt 1945-től 1948-ig. Vagyis amikor a háború után a demokrácia kivirágzott, és még virágzott Magyarországon. Ennek párhuzamaként Hatvani Dani fejfájára azt írhatnánk: élt 1974-től 1988-ig. Amikor a Forrás főszerkesztője volt. Az ő főszerkesztése alatt működéséElhangzott Tiszaderzsen, Hatvani Dániel posztumusz díszpolgárrá avatása alkalmából. 127
