Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Sümegi György: Perlrott Csaba Vilmos a Kecskeméti Művésztelepen

telén kívül arra is van adat, hogy ő a „műterembérház falát ékesíti egy freskóval"18, amely a festészet, szobrászat és architektúra allegóriáját jeleníti meg. A kecskeméti földrengéskor (1911. július 8.) ez megsérült, kijavításához és a befejezéséhez szerényebb kivitelezést igénylő programmódosítást kellett végrehajtani.19 Ám ennek sem a tervei, sem értékelhető részletei, sem pedig fényképes dokumentációja nem maradt fönn, vagy eddig nem került elő. Teljes bizonyossággal azonban nem zárható ki az elkészülte, vagy legalábbis a tervezése.

Az országos kiállításokon20 bemutatott műveinek a visszhangja változatlanul ellentmondásos, az elítélően gúnyos, gunyoros mellett egyre erősebb az elfogadó, műveiben a modern művészet egyéni kísérletét, értékelhető teljesítményét megvalósulni látó értékelés is. Kézdi-Kovács László szerint „Perlrott Csaba paradicsomi jelenete /.../giccselés, melyből a rajztudás és a színérzék legelemibb atomjai is hiányoznak"21, Margitay Ernő „fogpaszta variációknak" nevezi a festményeit.22 A MIÉNK több erdélyi városban bemutatott vándorkiállítását rendező Bölöni György szerint: „A magyar festők csapatának van egy embere (Perlrott Csaba Vilmos), ki sokakban halálos ellenszenvet ébreszt képe - elíziumi kertje - és saját becses személye iránt. Izgató vörös színei, feszülő zöldjei, kirobbanó sárgái szemet szúrnak, pedig a művészet szabadsága /.../ meg sem engedi, hogy ilyeneken fennakadjunk. A képe pedig pogány egészséges fejezet az emberi életből, friss, üde, és olyan általános emberi érzéseket ad, olyan monumentális masszáját hozza mozgásba szenzációinknak, hogy igazán antik márványszobrok azok, melyek ilyenformán szólnak hozzánk. "23 Pogány Kálmán az elismerése mellett a hiányérzetét is megfogalmazza: „Rokonszenvesek, mert egyéniek és öntudatosak Perlrott Csaba Vilmos csendéletei és kecskeméti templomképe, bár az az érzésünk, mintha szerzőjük nem merne végigmenni az általa megkezdett úton."24

Kecskeméten elég hamar az elismerés hangján írtak róla, értékelve az előéletét, a művésztelep előtti éveit és elismerve az erőfeszítéseit. „Jár be a város utcáiba festeni."25 „Csaba Vilmost ismerik a legtöbben a városban. O képviseli a telepen a legszélsőforradalmiságot. Az ő képei és színei a legmeglepőbb újak, legnemlátottabb konstrukciók. "26 A művésztelepen dolgozó művészek között kialakultak feszültségek, konfliktusok. Legelőször a Kecskeméti Szőnyegszövőt vezető Falus Elek ellentmondásos, Iványira is hatással bíró egyénisége ütközött meg nemcsak a tőle több munkát elváró városvezetéssel27, hanem a művészkol18 KM dokumentumai, 2009. 133.

19 A nagy katasztrófa. Kecskeméti Lapok, 1912. július 7.

20 1912 május: Tavaszi Tárlat, Műcsarnok; 1912. augusztus: Nagybányai Országos Képkiállítás, Nagybánya; 1913. november: Téli Tárlat, Műcsarnok; 1915. december: Téli Tárlat, Nemzeti Szalon.

21 (Kézdi.) /-Kovács László/: A MIÉNK új kiállítása. Pesti Hírlap, 1909. febr. 14. 9-10. Újraközli: Az utak II. 15-16.

22 Élet, 1912. május 5. 4. évf. 18. sz. 566-567. Újraközli: KM dokumentumai, 2009. 150.

23 Az utak II. 2009. 136-137.

24 A Lakás, 1913. október, III. évf. 11. sz. 173-174. Újraközli: KM dokumentumai, 2009. 260.

25 Iván Ede így folytatja: „s nem zavartatja magát, ha a bugaci paraszt álmélkodva nézi a képét". Iván Ede: Kecskeméten. Pesti Napló, 1912. július 7. 37. Idézi: KM dokumentumai, 2009. 159. Az utcán festő Perlrott lehetett a modellje Pólya Tibor Alku című karikatúrájának. Borsszem Jankó, 1912. szept. 8.11.

26 Magyar Alföld, 1912. július 28. II. évf. 32. sz. 2. Újraközli: KM dokumentumai, 2009. 163-164.

27 Sümegi György: A Kecskeméti Szőnyegszövő. In: A gödöllői szőnyeg 100 éve. Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez. Szerk.: Oriné Nagy Cecília. Gödöllő, 2009. 65-69., 162. II. színes tábla.

89