Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
otthonról, így van csak annak értéke, ami új. ...Az aktív elme számára a Múlt minden pillanatban nagyobb értéket nyer, mert emlékezete szüntelenül tisztul, és javul a rendszere. ... Az emlékezet nem zseb, hanem élő oktató: prófétai érzéke van az általa őrzött értékek iránt; őrangyal, aki azért van ott benned, hogy lejegyezze életed, és a lejegyzés által átlelkesít, hogy emeld magasba. Olyan szentírás, amely az ember születésétől fogva nap mint nap íródik; feljegyzései tele vannak jelentésekkel, amelyek sorra nyílnak meg, ahogy az illető tovább él, egymást magyarázzák, megmagyarázzák neki a világot, és kiterjesztik értelmüket, ahogy tovább halad, míg végül a természet és az élet teljes törvényévé nem válik. "* * Ralph Waldo Emerson: Az emlékezet, fordította: Mesterházy Mónika, Műhely, 2015. 5-6., 5., 6. 31. Nem tudom, hogy mi lép majd az emlékezet helyére, mondom. Azt sem tudom, meddig múlnak velem együtt az évtizedek, mondom. Rakódnak, rakódnak egymásra, de azt nem tudom, hogy mikor és hogyan lesz vége az én történetemnek. Tűnődj ember, van miért tűnődnöd: / hogy talán mégis / álom csak a világ - olvasom a Péter Márta verse előtt lévő Sinka István-sorokat, s arra jutok magammal, hogy éppen az élet lezárulása mutatja majd meg, mennyire nem álom volt ez a világ. Ma már a jövő engem sem úgy foglalkoztat, mint ahogy korábban foglalkoztatott, mondom. Tudom, akkor a világ átalakulása volt a tét, csak ezt írom le, s nem nyúlok vissza a reformkorba az ide kapcsolódó idézetért, de hát most is egy nemzetnek sorsa áll előttünk, mondom, hogy mégiscsak idézzem Vörösmartyt, mégis másképpen tekintek a jövőre, mint korábban, mondom. 32. Korábban nagy távoli célok, ideák, utópiák foglalkoztattak, ma a napi élet megélése ad feladatot nekem is, mint mindenkinek. Nemcsak hogy gyakorlatibbá vált a világ, nemcsak a közösségeket, nemzeteket, avagy az emberiséget összefogni akaró ideák tűntek el, hanem lassan az emberi élet korábban elfogadott, a min- dennapiságon túlmutató céljai is, mondom. Azt is mondom, hogy nyolcvankilencben nyitottabbak voltunk, mint amennyire ma nyitottak vagyunk rá. Akkor valóban nyitottak voltunk a világra, mi több, meg akartuk változtatni azt, ma a napi feladatokba süllyedünk bele. Akkor előttünk volt minden, egy másik világ, egy új társadalmi berendezkedés, a korlátlannak hitt lehetőségek, az addig elérhetetlennek hitt technikai civilizáció, ma mindez itt van körülöttünk, de nem csak hogy nem elérhető mindenkinek, inkább úgy mondom, hogy egyre kevesebbeknek elérhető, s ha elérhető is, a fogyasztás vágya, no meg a reklámok azt hirdetik, mindennél van jobb, szebb, tökéletesebb. Ebben a helyzetben az ember egyre inkább a maga átjárható, elrendezhető, s a korábbinál kisebb saját világára figyel. 84
