Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)

akkor azt tartanám a legfontosabbnak, hogy az országot visszakapcsolta a haladó világhoz, azt, hogy a világban feltűnő új jelenségek nem álltak meg a határ előtt, hanem bejöttek hozzánk is. Tudom, sokféle vonatkozásban lehet érteni azt, amit az előbb mondtam, ezért az előző mondathoz hozzáteszem azt is, hogy az előbbiekben a korszerűség minden téren megmutatkozó jelenségeire gondoltam.

26.

Nyolcvankilencet elsősorban politikai forradalomnak tartottam, írtam az előbb. Ehhez azonnal hozzá kell tennem, hogy semmit nem tudtam arról, hogy mi következik akkor, amikor eltűnik az addigi egyetlen párt, és a vezetői is eltűnnek.

Nem tudtam, hogyan kell pártot alapítani. Azt sem tudtam, hogy miképpen működik a többpártrendszer, a pártok közötti koalíciókról sem tudtam semmit, nem is nagyon tudhattam, mert soha nem éltem többpártrendszerben. Az, ami az ezerkilencszázkilencvenben megtartott választásokkal elkezdődött, számomra, s feltehetően nem csak számomra, teljesen új volt.

Innét nézve egyáltalán nem tartom véletlennek az ún. történelmi pártok színre lépését, még akkor sem, ha meghatározó szerephez csak rövid időszakokban juthattak, s azt sem, hogy a párttá formálódott MDF-ben Antall József jutott meghatározó szerephez, hiszen gondolkodását, családi örökségként is, a politikai térben való létezés határozta meg. Ugyancsak kézenfekvő, hogy a Független Jogász Fórum meghatározó szereppel bírt az Ellenzéki Kerékasztalon belül, ahogy az is egyértelmű, hogy az induló FIDESZ tagjait jogi és politológiai tanulmányaik segítették a politikai életbe való belépésben.

Korábban érdekképviseletről, érdekérvényesítésről és érdekegyeztetésről sem hallottam. A Kádár-rendszerben minden felülről intéződött, ezért kezdetben érthetetlen volt, hogy önmagunk, most ezen mondjuk az irodalmat, az irodalmi folyóiratokat értem, szervezeteket hozzunk létre, vagy egész egyszerűen úgymond harcba induljunk az érdekeink képviseletében.

Voltak-vannak, akik előbb tanulták meg az érdekeik képviseletét, vannak, akik még ma sem találják meg azt a formát, amelyikben az önmagukén túlmutató érdekeket képviselhetnék, mások a politikai élet kereteit tarják még mindig eleve adottnak, nem érzik, hogy azok állandó megújításra szorulnak, azaz nem érzik, hogy ennek a régitől különböző világnak alulról építkezve kellene felépülnie.

27.

A történések tudatos figyelője, időnként résztvevője voltam, az átalakulás időszakának számos fontos szereplőjét ismertem, néhányukkal rendszeresen beszélgettem, ezekre a találkozásokra-beszélgetésekre visszautalva használom most a többes számot, s így mondom azt, hogy nem éreztük, akkor nem éreztük a magyar társadalom összetettségét, tagoltságát.

81