Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
Tudta, hogy meg kell ölnie Bruno Schulzot, az alkotó, teremtő embert, aki oly értékeket tudott létrehozni, amire ő, a gyilkos, képtelen volt. Konkrétan, név szerint tudta, kit öl meg. És tudatosan végzett vele... A világban ma a kultúra elpusztítása a legnyomasztóbb veszély. "* A bugris kifejezést Márai is használta, 1945-ös Naplójában a következőket olvashatjuk: „Magyarországnak az volt a híre a világban, hogy az »urak országa«. Ez nem igaz: Magyarország már régen nem az urak országa, hanem az úrhatnám'bugrisok hazája. S az igazi urak éppen úgy kivesztek ebből az országból, mint a műveltség. Maradt a nyegle és kapzsi dzsentri, a megtollasodott bugris, aki felelősségérzet és erkölcsi igény nélkül követelt osztálya számára érdemtelenül előjogokat. "** Kapuscinski ugyancsak helytálló megfigyelése, hogy a gazdagság újrateremti önmagát, azaz, aki meggazdagodott, az még gazdagabb lesz, ennek megfelelően pedig az, aki szegénynek született vagy elszegényedett, folyton lejjebb szorul a társadalomban. A gazdagság pedig szégyelli a szegénységet, ezért nem néz szembe vele, inkább a maga világába húzódik vissza. * Kovács István: Világok töréspontján, Beszélgetések Ryszard Kapuscinskival, Rejtjel Kiadó, 1998, 26. ** Márai Sándor: A teljes Napló 1945, Helikon, 2006, 93. 21. Akár a fenti példával összevetve is mondom, hogy a legalapvetőbb változások kétségtelenül a politikában következtek be. A politika történéseit akkor közvetlenül figyeltem. Nem másképpen, mint korábban, s nem másképpen, mint később, akkor is, korábban is, később is, olvastam a napilapokat, a különböző elemzéseket, figyeltem a rádió híradásait, a Kossuth Rádió este tíz órai híreire még gimnazista koromban kaptam rá, minden este meghallgattam, ez volt a legösszefogottabb híradás. A nyolcvanas években már tudatosan figyeltem a politikai élet történéseit is, s a legkülönbözőbb forrásokból gyűjtöttem a magam számára a politikai információkat. Nyolcvanhéttől, mondjuk, nyolcvanhéttől visszanézve sehol nem lehet pontos határvonalat húzni, mindent, amit lehetett, elolvastam, meghallgattam, ha mentünk valahova, akkor is vittem magammal a rádiót, hallgattam a híreket, a fülemhez tartva forogtam, hogy a Szabad Európát valamennyire érthessem. A Gorbacsov elleni puccs idején, a tokaji írótáborban egyszer hirtelen megszólalt a táskámban a magammal vitt kisrádió, Skultéty Csaba, maga is régi szabadeurópás, felháborodottan kérdezte, hogy mi ez. Emlékszem, Gálfalvi Gyurival és Grendel Lajossal kimentünk a teremből, s meghallgattuk a híreket. 22. Mindezek ellenére a nyolcvanas évek végére sem kerültem közelebb a politikához, az került közelebb az emberek világához, s hozzám is. Abban az irodalmi közegben, amelyikben éltem, nem lehetett nem politikáról beszélni, s egyébként is, az akkori nem parttalan világban minden hír, minden történés visszaverődött valahonnét, minden hangosan szólt, kis túlzással azt is mondhatom, hogy mindenki tudott mindenről. 79
