Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Füzi László: A világ változása (II. rész)
írott könyvét érdeklődés fogadta. Zelei az akkori rendszer embertelen és személytelen világát a hétköznapokkal való találkozásában ragadta meg, azt mutatta be, hogy az egyetlen éjszaka felhúzott határzár miképpen szakította ketté egy falu családjait, miképpen hatolt be az életükbe és tette nehezebbé azt. Könyve német kiadása elé írott bevezetőjében Zelei Miklós így foglalta össze a határ történetét: „A magyar ikerfalu 1920-ig egy évezreden át Magyarország szerves része volt az északkelet-magyarországi Ung vármegyében, Ungvár (Uzsgorod) megyeszékhelytől délre. Ezután kezdődött kalandos élete. Kisszelmenci emberünknek lakhelyei felsorolását ma azzal kell kiegészítenie, hogy jelenleg a két emberöltő alatt összeomlott Szovjetunió utódállamának, az 1991 végén megalakult Ukrán Köztársaságnak az állampolgára. Az ő története olvasható ebben a könyvben. És szülőfaluja nagyszelmenci (Vei'ké Slemence) felében élő testvérének, rokonának, barátjának, szerelmének: a mi másik emberünknek a története, akiről mindaz elmondható, ami kisszelmenci emberünkről - csak egy kicsit másképpen. Nagyszehnenci öregünk is az Osztrák-Magyar Monarchia alattvalójaként született, utána Magyarország, aztán Csehszlovákia állampolgára, majd az első bécsi döntés - 1938. november 2. - után újra magyar honpolgár. A második világháború befejezésekor azonban szétváltak az utak: a Szovjetunió nyugatra tolta határait, és új határával Kisszelmencet elvágta Nagyszelmenctől. Nagyszelmenc az alig másfél emberöltő múlva kettéválással megszűnt Csehszlovákiához került: nagyszelmenci emberünk ennek következtében ma szlovák állampolgár. Kisszelmenc Ukrajnában van, Nagyszelmenc Szlovákiában, s közöttük az országhatár. ... 1944-45-ös kettévágásukkal az eleven ikerfaluból fuldokló zsákfalu lett, gazdasági, kulturális, lelki holttér. Nagyszelmenc a szovjet - 1991-től az ukrán -, Kisszelmenc pedig a csehszlovák - 1993-tól a szlovák - határnál véget ért. A zsákfaluiét hatásait szemléletesen mutatják a demográfiai adatok. Kisszelmenc lélekszámú 1910-ben 278, Nagyszelmencé 844. Összesen: 1122. Kisszelmenc lakossága 2007 végén 222, Nagyszelmencé 600. Összesen: 822. A fogyatkozás: 300. Több, mint egy egész Kisszelmenc. Sztálin 1944-45-től emelt vasfüggönye a faluban a Szovjetunió összeomlása után is állt. A berlini falat 1989 novemberében végre sikerült ledönteni. A két Szelmencet ma is határ választja el. Mihelyt gyűjteni kezdtem 1994 szeptemberében A kettézárt falu című dokumentumregényem anyagát, azonnal tájékozódni kezdtem afelől: milyen próbálkozások történtek addig annak érdekében, hogy a jelenleg is majdnem százszázalékosan magyarlakta ikerfalu ukrajnai és szlovákiai része között határátkelő nyíljék. Ezekről a sajtóban hírt adtam, s magam is bekapcsolódtam a határnyitás emberi jogi munkájába. Első látványos akciónk 2000. április 15., A kettézárt falu első kiadásának bemutatója volt. Kértük az ukrán és a szlovák hatóságokat, hogy a könyvbemutató alkalmából Szelmenc lakosai számára egy napra nyissák meg a határt. Nem sikerült. Elkezdtük kora délelőtt a könyvbemutatót a vasfüggöny kisszelmenci oldalán, de nem a határőrség, hanem még a falu közigazgatási területén, erős hangosítással. A könyvbemutatót a nagyszelmenciek a vasfüggöny túloldaláról követték. Ezután fölkerekedtünk, s hosszú autó- meg buszkaravánnal átkeltünk az ungvár-felsőnémeti (Vysné Nemecké) határállomáson, két óra múlva megérkeztünk a vasfüggöny nagyszelmenci oldalára, folytattuk a könyvbemutatót, amelyet immár a kisszelmenciek követtek a szögesdrót túloldaláról. Ezt követően Szelmenc lakói 2001. 67
