Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 6. szám - Kiss Benedek: Élettöredékek
Hazafelé utaztamban már nagyon rossz sejtelmek kísértettek. Nem tudtam, érzékenységemnek és hiúságomnak tulajdonítsam-e drága Jutkám viselkedését, vagy pedig... - És jött egy levél. Drasztikus és kíméletlen. S az én lelkem, ami előtte csordultig volt, egyszerre üres, sivár, kopár lett. Úgy éreztem magam, mint amikor Katinkánál jártam Kecskeméten, és bújt előlem, megmagyarázhatatlanul. Mint akkor, most sem kutakodtam a miért után, csak nagyon, nagyon üresnek éreztem a lelkemet. (Mert bár templomba nem jártam, azt biztosan tudtam, hogy van lelkem.) Alkotókor és „Tiszta szívvel" Bár a „hatalmak" betiltották három megjelent szám után a Róbert Károly Körúti Mozdulókat, hiába volt Tolnai professzor úr és a KISZ-védnökség tekintélye, a Ménesi útra való áthelyezésünkkel szinte egyidejűleg a Koczkás Sándor által vezetett Alkotókor tagsága is megfertőződött törekvéseinkkel. Ekkor léptünk mi is a körbe, ahol eddig a rendszertelen összejöveteleken a felsőbb évfolyamosok domináltak. Koczkás tanár úr mindegyikőnket „keblére ölelt", az ülések egyre rendszeresebbek lettek, ahol ugyanúgy egy-egy tag írásai szerepeltek, bevezetővel és vitával. De nemcsak az Alkotókor - az egész egyetem tagsága egy kicsit „mozduló" lett. Az irodalmi élet középpontjában Bella István állt, aki ugyan akkor már felfüggesztette hallgatói viszonyát - vagyis abbahagyta tanulmányait -, de a menzára rendszeresen bejárt, s verseit üde színfoltként közölte az Új írás. És nyomában ott volt Győri László (a „Zsiga"), aki nagyon eredeti hangú lírát ígért, s szintén Eötvös-kollégista volt. És egész új raj indult akkoriban tehetséges írásokkal az ELTE-n. Mi Szalai Palival szorgalmas tagjai lettünk az Alkotókörnek, Utassy, Oláh János és Mezey Kati viszont ritkább vendégek voltak a népművelő szakosok közül. Én is rendszeresen — és egyre jobbakat - írtam már akkor is, de különösen Szalai Pali nyomult közülünk nagy elánnal az irodalom berkeibe - igaz ugyan, hogy pár év múlva teljesen „befulladt", és politizálása és vendéglősi mivolta miatt is abbahagyta az írást. Viszont az Alkotókörben hamar sorra került paksamétájának bemutatása és megvitatása, nekem kellett bevezetnem. (Később meg ő vezetett be engem.) De nemcsak ott voltunk kapcsolatban Koczkás tanár úrral, hanem szemináriumába is beiratkoztunk - a XX. század irodalma, különösen a Nyugat köre és Ady volt a téma. Évekig jártam szemináriumaira, s a legtöbbet az egyetemen talán tőle tanultam. Nagyon jó, közvetlen stílusban vezette a foglalkozásokat, s nem véletlen, hogy Bella Pistának is ő volt a kedvence, mint ahogy neki is Bella, akit tulajdonképpen ő istápolgatott indulásában (ha ugyan erre szükség volt egyáltalán), és korábban Baranyi Ferit is ő fedezte fel. Engem is nagyon szeretett, s az egyetem tanárai közül vele kerültem először bizalmas, baráti viszonyba. Hanem az Alkotókörben nemcsak „dumapartik" zajlottak, de hamarosan sor került - talán a Mozdulók példáján is buzdulva - egy komolyabb, az egész 40
