Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)

2017 / 5. szám - Gáspár György: Gálfalvi György és az Igaz Szó (1970–1989)

mazódott ez a szándék. Józan megfontolások alapján Hajdú Győző is pártolta a kezdeményezést. Összeállítottak a fiatalokból egy szerkesztőbizottságot. A tagjai között volt Szőcs Géza, Adonyi Nagy Mária, Varga Gábor, Kőrössi Papp József, a szerkesztőség részéről Markó Béla. Beharangozóként, figyelemfelkeltőként jött létre az Igaz Szóban külön füzetként, annak negyedévenként megjelenő mellékleteként, a Tavasz - Nyár - Ősz című összeállítás, a későbbiekben önálló folyóiratnak szánt irodalmi lap előfutáraként. Az elképzelés előzményének tekinthető az 1942-44 között Kolozsváron megjelent Termés című folyóirat, amelynek szerkesztői között, többek között, Bözödi Györgyöt, Kiss Jenőt, Jékely Zoltánt tarthatjuk számon. Az akkor meghatározóan népi gyökerezettségű laphoz képest a jó harminc évvel későbbi tágabb szellemiségű vállalkozás volt. A Tél már nem jelenhetett meg külön füzetként, csak a lapba belefűzve annak következményeként, hogy Hajdú Győző benyújtotta a fiataloknak a „számlát". Behívatta őket, és egyértelműen megfogalmazta elvárásait. Kerek perec megmondta, hogy miután vállalta értük a felelősséget a politikai vezetés előtt, most ők is tegyék le a garast, és írjanak a párt mellett kiálló, annak politikáját támogató tartalmú verseket, írásokat, mert csak akkor tudja tető alá hozni az önálló lapot. Ezt a fiatalok nem vállalták, mire Hajdú Győző megvonta tőlük támogatását. De addigra már bent voltak az irodalmi köztudatban. Az Igaz Szón kívül közöltek az Utunkban, a Korunkban is. Annyit sikerült elérni, hogy kiadhatták - a korábbi Evkönyvek-sorozatot folytatva - az Ötödik évszak című kötetet, elsősorban a fiatalok írásaiból, kiegészítve a fiatal, formabontó, avantgárd marosvásárhelyi képzőművészek, a MAMU tagjainak alkotásaival is. De azért ennek engedélyeztetése sem ment olyan simán. Nem kevés hányattatás, huzavona után végül is szabad utat kapott a kötet.

Igaz, az önálló folyóiratból semmi sem lett.

Viszont polgárjogot nyert az irodalmi közbeszédben, hogy a Forrás első és második nemzedéke - amely a hatvanas években indult - együtt hozta az irodalom felfrissülését, a szocialista realizmus kánonának megtörését. „Ez is egyfajta áttörést jelentett a hangban."

1984. március 7-én a Hajdú Győző és Gálfalvi György közötti viszony mélypontjára süllyedt. A szerkesztők éves értékelésénél, amit a főszerkesztő készített, az addigi maximális besorolás helyett Gálfalvi György csak jó „osztályzatot" kapott mondván, hogy politikai magatartása ártalmas a szerkesztőségre nézve. Gálfalvi egy személyes beszélgetésben magyarázatot követelt. Szó szót követett, Hajdú Győző felrótta, hogy baloldali, plebejus, demokrata gondolkodású ember nem viselkedhet úgy, mint ő, és felszólította, hogy ha ezen nem tud változtatni, akkor menjen el a laptól.

Ez erkölcsi és családja eltartása szempontjából is gondolkodóba ejtette. Végül megfogadta Székely János tanácsát, vagyis hogy ne tegyen semmit. Tegyen úgy, mintha mi sem történt volna, mert a főszerkesztő úgysem meri kirúgni. Ennek realitását főként arra alapozhatta, hogy akkorra már Gálfalvi Györgynek olyan kapcsolati tőkéje volt az erdélyi, és nem csak az erdélyi magyar irodalomban, kulturális körökben, hogy várhatóan nem kockáztatta volna meg a botrányt Hajdú Győző. És valóban, így is lett! Gálfalvi György fellélegzéssel, megkönnyebbüléssel, lelki felszabadulásként élte meg a helyzetet. Igaz, Hajdú Győző többször feljelentette őt, és pl. Király Lászlót a Szekuritáténál, elpanaszolva, hogy a párt nem engedte kirúgni őket.

Az Igaz Szónál eltöltött évek alatt alapvetően a Szekuritáte háromszor indított ellene bűnvádi eljárást. Először 1975-ben (azt megszüntették); azt követően 1984-ben (azt is visszavonták); végül 1989 októberében. Viszont azt már a történelmi változások söpör121