Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Gáspár György: Gálfalvi György és az Igaz Szó (1970–1989)
És még sorolhatnánk a kérdésformában, szónoki kérdésként feltett/megfogalmazott válaszait például a regionális vagy korosztályos alapon megközelített „népszolgálat- tal" kapcsolatban. „Higgadtan kezdtem, a higgadtságot hiányoltam Csíki László cikkéből - és engem is elkapott az indulat. Mintha Csíki vitaindítójának hatására megfiatalodtam volna: a mi indulásunk idején uralkodó egyoldalúságot véltem kihallani a szövegből... Ideje visszahelyezni jogaiba az esztétikumot... Az esztétikum nem feltétlenül tagadása az etikámnak-és nem minden etikus, ami annak hirdeti magát. "10 A szópárbajt végül a szerkesztőség részéről Gálfalvi György zárta le, aki mint írta, nem vitatkozni kíván a korábbi megszólalókkal (bár azért itt-ott ezt teszi), inkább az elhangzottak alapján saját véleményét kifejteni a nemzedéki kérdésről; arról, hogy műveletlenek voltak-e a fiatal írók; bátrak, becsületesek, esetleg megalkuvók; és hogy mit ért népszolgálat, illetve regionális népszolgálat alatt?11 12 Ha a lap akkori szerkesztési gyakorlatát nézzük: vagyis, hogy mi kerül majd ténylegesen a folyóiratba, azt a heti, keddenkénti szerkesztőségi üléseken vitatták meg, de korántsem olyan parlamenti demokráciával, mint amit az Ifjúmunkásnál tapasztalt a korábbi években. Végül is a főszerkesztő ízlése és elképzelése volt a döntő, de ezeket lehetett vitatni, ami a kezdeti időkben nem okozott konfliktust - emlékszik vissza. Elképzelései érvényesítését főként oly módon érte el, hogy azoktól az emberektől kért írást, kritikát, akiknek a világnézetét, az irodalmi értékekkel kapcsolatos véleményét ismerte, gondolkodásmódjuk kiszámítható volt. Viszonylagos szerkesztői szabadságához hozzájárult az is, hogy Hajdú Győző rapszodikus életet élt: néha hetekre eltűnt valahová, sőt volt olyan is, amikor hónapokat töltött Amerikában. Távollétében Jánosházyval viszont, „aki - mint felidézi - egy könyökvédős irodalmár volt, hivatalnoki pontossággal szerkesztette a lapot", megtalálta a hangot. Aztán 1973-ban Hajdú Győző egy szerkesztőségi ülésen közölte, hogy elveszi tőle a kritikarovatot és az ahhoz tartozó alro- vatokat, mivel háttérbe szorította a marxista kritika jeleseit, pl. Robotos Imrét, Kovács Jánost, Izsák Józsefet, „...ezek helyett pityipalkókkal töltöttem meg a lapot. A pityipalkók közé tartozott (H. Gy.) felsorolásában Bretter György, Szilágyi Júlia, Láng Gusztáv." Gálfalvinak azt a szerepkört osztotta ki a főszerkesztő, hogy írja tovább szocioriportjait. Jánosházy György vette vissza a kritikához kapcsolódó rovatokat, de néhány hét múlva kezdtek tőle a kéziratok újra visszacsorogni Gálfalvi Györgyhöz. A helyzet látszólag rendeződött, visszaállt az alaphelyzet, de Hajdú Győző és közte egyre éleződött a viszony. Egyre élesebbé és személyeskedőbbé váltak a viták, „de nem rúgott ki soha. Érteni szerettem volna, hogy miért nem rúg ki?" Gálfalvi György első kötete, a Szülőföldön, világszélen12 1974-es megjelenése után egyre gyakoriabbá váltak vele szemben Marosvásárhelyen a szekuritatés zaklatások. Később, a romániai forradalom idején, a városházán szétdobált iratok közül került hozzá egy dokumentum, amelyben a megyei Szekuritáte főnöke kéri a megye első titkárától, hogy engedélyezze Gálfalvi György állandó megfigyelés és vizsgálat alatt tartását. (Az „engedélykérés" ironikus és cinikus voltát mi sem bizonyította jobban, mint hogy az okok indokolásából és felsorolásából világosan kiderült, hogy egyébként is már rég megfigyelés alatt tartották.) Ugyanerről az időszakról tanúskodik egy magyarországi irat is, amit Sneé Péter - akivel Gálfalvi később együtt dolgozott a Duna Televízió kuratóriumában - juttatott el hozzá, és amiből kiderült, hogy akkor már Magyarországon is 10 Kántor Lajos: Kesztyű vagy meszesgödör? (Igaz Szó, 1971. 1. sz. 101-103. o.) 11 Gálfalvi György: Még egyszer: kesztyű. (Igaz Szó, 1971. 2. sz. 270-276. o.) 12 Gálfalvi György: Szülőföldön, világszélen. Riportok. (Bukarest, Kriterion Könyvkiadó. 1974. 135. o.) 118
