Forrás, 2017 (49. évfolyam, 1-12. szám)
2017 / 5. szám - Gáspár György: Gálfalvi György és az Igaz Szó (1970–1989)
ne lássák, milyen gazemberrel van dolguk - és én azt hittem, esélyem van. "4 Az Igaz Szó szerkesztőségét akkor a következő munkatársak alkották: Hajdú Győző főszerkesztő; Jánosházy György, a hat nyelven beszélő kritikus, irodalomtörténész, főszerkesztőhelyettes (kritikai rovat); Székely János író, drámaíró a költészeti rovat „nagy tudású, kiváló szerkesztője, emellett mintaszerű, lelkiismeretes ember. Ha valaki írt neki tíz sort, akkor válaszolt neki egy kétoldalas levélben, és elmagyarázta, hogy miért dilettáns. ízlése vitatható volt, de vállalta konzervativizmusát" - emlékezett később vissza Gálfalvi György. Papp Ferenc vezette a prózarovatot (Gálfalvi György róla írta a szakdolgozatát 1965-ben). „Valamikor a sematizmusnak és a szocialista realizmusnak lehetett volna a klasszikusa. Négy osztálya és három szakiskolája volt, két évig a donyecki bányákban volt hadifogoly. Hazatérte után azonnal belépett a Román Kommunista Pártba, aminek sokáig hű katonája volt. 1956- ban véresszájúan kiállt a forradalom ellen írásban és tettben: pisztollyal a kezében járta a gyárakat."5 Ugyanakkor, legalábbis Gálfalvi Györgynek tett, egy későbbi lelkiismereti válságáról tanúskodó meghasonlásos vallomásában arról beszélt, hogy '57-ben rájött: valójában nem kommunista. „A Lehullt az első hó című kisregényével kezdődött meg az olvadás a romániai magyar irodalomban" - emlékszik Gálfalvi.6 Mindazonáltal - ideológiai bizonytalankodása ellenére is - ő volt a lapnál a párttitkár azokban az időkben is, amikor írónk odakerült. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem volt személyes hatás nélküli politikai szerepvállalása, mint az a tény, hogy Gálfalvit meggyőzte arról: szükségszerű belépése a pártba, mert látja, hogy sem ő, sem Gálfalvi György nem kedveli Hajdú Győzőt, de annak érdekében, hogy eredményesen léphessenek fel ellene, kellő meggyőző ellenerőt képviselhessenek vele szemben, különösen a mozgalmon belül van szüksége egy segítőtársra. És Gálfalvi be is lépett. Élete során összesen három pártnak volt tagja: az RKP-nek, az MDF-nek és az általa is alapított RMDSZ-nek. Párttagsági könyveit megtartotta, sőt, a mai napig egymás mellett tartja dolgozószobájában egy közös polcon. Mint egy másik interjújában elmondta: „Egyformán idejét múlta, de mind a három ott van, butaságom történetének és beavatkozási viszketegségemnek a dokumentációjaként. Semmi mentséget nem tudok a magam számára felhozni, és nem is akarok. Mi annak idején, a '60-as években, a fiatal íróbarátaimmal, akiket az irodalomtörténet a Forrás második nemzedékeként tart számon... reformkommunisták voltunk, és hittünk abban, hogy a világ megreformálható, de ebben a hitünkben úgy finoman szólva csalódnunk kellett, és pofára estünk./.../ nem nekifutásból voltunk hülyék, hanem helyből, saját magunkat manipuláltuk."7 A szerkesztőség tagja volt a „rendkívül okos" és művelt Éltető József is, aki francia szakot végzett, és a Kitekintés című világirodalmi rovat gazdája volt. Amúgy, mivel Hajdú Győző nem tudott jól románul, ő írta meg helyette a főszerkesztő beadványait, leveleit ékes román nyelven. A Gálfalvi Györggyel egy időben felvett Panek Zoltán lett a kolozsvári szerkesztő, míg Farkas Árpád a sepsiszentgyörgyi. Gálfalvi átvette a kritikarovatot, ami több lábon állt. Része volt a Fórum, amiben a hosszabb kritikák, a Szemle a rövidebb 4 Interjú Gálfalvi Györggyel. Készítette Tóbiás Áron. (Lendva. 1994. PIM, K01799) 5 Életútinterjú Gálfalvi Györggyel. Készítette Gáspár György. (Bp. PIM. 2007. CD 1181, CD 1182, CD 1183) 6 (Uo.) 7 Kádár Magor: Barátnak mehetős, alattvalónak alkalmatlan. Interjú, 2003. (In: Gálfalvi György: Kacagásaink. Emlékiratok. Nagyvárad - Bp. Holnap Kulturális Egyesület - Nórán Libro Kiadó. 2016. 226-227. o.) 116
